Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)

Speciális rész - I. szakasz. Békés vármegye várai és mezővárosai - Gyula vára

mondott tudniillik; lévén hite és elhatározása szilárd, hacsak Miksa császár,

79 akinek a maga hitére és életére felesküdött, személyes utasításával meg nem parancsolja, hogy az erdélyinek átadja a várat; mert inkább vessze el a várral együtt életét, mintsem hitét. - Ezért Báthori, végül is visszautasíttatván, sógora sorsán szánakozva (Kerecsényi ugyanis előzőleg Báthori húgával élt házasságban), levélkét írt, hogy majdfortélyosan bejuttassa neki a várba, kb. ezekkel az érvekkel: ha sehogy sem tudja magát rászánni, hogy János Zsigmondnak adja át a várat, állja bátran az ostromot, mert Petráf néhány nap múltán felhagy az ostrommal; hiszen őmaga is látja, hogy már mindenki táborbontásra készül; nem kétséges tehát, hogy hamarosan indulnak.

80 Miután Kristóf a maga követjárásafolyamán ennyire jutott, kis híján maga is végveszélybe került. Tudniillik váratlanul Petráf hoz hívták, s beszélgetés közben az említett levélke meglazult ujjai közül véletlenül a földre hullt, de bokáig érő talárja eltakarta, úgyhogy a barbár egyáltalán nem vette észre. Az ijedt Báthori a Kerecsényinek szánt titkos levélkét ravaszul fölemelte úgy, hogy készakarva a földre ejtette keszkenőjét, és felemelése ürügyén a levelet óvatosan felkapta, Petráf pedig mit sem vett észre abból, ami történt. így tehát Báthori dolgavégezetlenül tért vissza Jánoshoz. Úgy gondoljuk, Bethlen műve hitelt érdemlően adja elő a történteket.

81 Báthori Kerecsényinek írt tanácsa, amely miatt Báthori veszélybe kerül iv.§ Báthori pedig alig tért vissza a barbárok táborából Jánoshoz, midőn Kerecsényi végérvényesen úgy döntött, hogy megadja Gyulát*** a töröknek. V. könyv, 255.o. ... a közvetlen veszedelemben forgó Kerecsényi szilárdan eltökélte; inkább Petráf pusztítsa el a várat, de mégsem adja át János Zs igmondnak, s ezt a lehetőséget dölyfösen el is utasította. A történteket így énekli meg Schesaeus (a már idézett helyen): "A polgárok, minthogy odabenn a halál nap mint nap vajmi sokféle arca rettegtette, s a gyászos hajlék elhagyására kényszerítette őket a valamennyiük számára elkerülhetetlen végpusztulás tudata, azon voltak, hogy a várat átadják a magyarok királyának (János Zsigmond mindenesetre a "Magyarország választott királya" címet használta; itt azonban nincs helye, hogy Miksa és a magyarok emiatti méltatlankodását kifejtsük), ha ilyetén szándékukat nem gáncsolják el gonosz erők a várvédők táborában. Hírül véve a dolgot, a basa így szólalt meg: A szultán sok veszteséget szenvedett a harcokban, mióta Gyulát ellenségként körülzárta. Ezt a kárt hadd fizesse meg, a vár adjon kárpótlást jóvátételül e szerencsétlen háborúért. Ha egyszerkezükben tartották az akkori kedvező lehetőséget, okosan élniük kellett volna vele, most már hiába is próbálkoznak, hiszen a megkérdezettek elutasító választ adtak." A nyomorult Kerecsényi tehát alkudozni kezdett a vár feladásának feltételeiről. A felek meg is egyeztek könnyen adott és kapott biztosítékokban. 21