Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)

Speciális rész - I. szakasz. Békés vármegye várai és mezővárosai - Gyula vára

Az elesett törökök száma Kerecsényi ijedelme és nyolcnapi fegyverszünet Báthori ellenzi a vár feladását Viselkedését más forrás alapján helyesebben ismerjük veszteséget okozva.

73 A napkelte előtt indított roham már délig elhúzódott, amikor Petráf, látva, hogy övéi nem juthatnak előbbre, visszavonulót fúvatott. Visszavonultak tehát a táborba, miután kétezren elestek, s majd ugyanannyian sebet kaptak közülük. A mieink számára sem volt vértelen a támadás, és éppen a legelszántabbak hullottak el legelőbb a küzdelemben.***

3 Az ellenség azonban, nehogy azt higgyék: megtörte a sikertelen és veszteséges roham, éjjel-nappal erőltette a munkát, s ásott árkai már megközelítették a várat, midőn Kerecsényi, akit nemtelen félelem fogott el, kezdte elveszteni a megmaradásba vetett reményét, jóllehet még ép volt a belső vár.

74 Tehát híveivel tanácsot tartva, nyolcnapi fegyverszünetet kért Petráitól, nyíllal küldött levélben. Majd a vár feladásának feltételeiről kezdett egyezkedni a várőrség ama néhány tagjával, aki szembehelyezkedett vele.

75 Báthori Kristóf, akkoriban János Zsigmond szolgálatában Várad parancsnoka, akit most Kerecsényi kérésére odahívtak, ellenezte ezt a gyalázatos szándékot; mert ismeretes előtte, hogy az ellenség már-már a szigeti táborba való vonulást fontolgatja az ostrom elhúzódása esetén; Báthori mégsem tudta ezt az embert hitében megerősíteni, noha sógorságban volt vele.

76 így lstvánfy***

b71 de egészen másként adja elő a történteket írásában Bethlen. Mindenesetre János Zsigmond, miután visszaérkezve Szulejmántól megtudta, hogy Petráf napról napra keményebben szorongatja Gyulát, elhatározta, hogy újabb követség útján figyelmezteti Kerecsényit: engedje át neki a várat. Ezért Báthori Kristóf, János Zsigmond szószólójaként, felkereste Petráf táborát. A törökök azonban nem engedték Kerecsényihez, hogy megbízatásának eleget téve, feltárja előtte a helyzetet, mert az egész ügy egy bizonyos Borbély György nevű magyar révén titkon a török tudomására jutott.

78 Kerecsényi pedig, jóllehet mindenfelől annyi baj vette körül, János Zsigmondról most is éppúgy gondolkodott, mint a minap. Nemet ' Erről a rohamról így emlékezik meg a költő [Schesaeus]: "Míg a balvégzet arra tanítgatta a polgárokat, mi a szorongattatás és a lélek fokozatos elcsüggedése: a törökök dörgő lövedékekkel rombolták a vár falait; földdel, fával és gyeptéglával töltötték fel az árkokat; majd a mindenfelől előgomolygó, mintegy fúriáktól űzött csapatokkal támadtak; s már a falak ormát is elfoglalták; a verejtékes viadalba sok kiomlott vér vegyült, és a kékült-zöldült testek súlyos csapásokat osztogattak és kaptak. Ám minthogy a magyarok vitézsége nagyobb voll, s harciasságuk csak erősbödött a heves ütközetben; a vár alól messzire futó és nagy számban elesett ellenségen ujjongó lélekkel diadalmaskodtak. Híre járt, hogy ha a temesi basa nem hozott volna segítséget, a többi vezérrel együtt valamennyi ostromló török elpusztult volna." XXIII. könyv, 473. és a következő oldalak. 20