Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)

Speciális rész - I. szakasz. Békés vármegye várai és mezővárosai - Gyula vára

nagy sietséggel végeztette el, hogy a mieink szeme előtt ott állt szárazon a vár, de magát a műveletet nem vették észre. Akkor az ellenség a városlakókat még erőteljesebben kezdte szorongatni. A legsúlyosabban az érintette a mieinket, hogy a sebesültek közül szinte senki sem épült fel, s bármilyen könnyű seb hamar elpusztította akár a legvitézebbet is.

71 Bizony, a legderekabb tiszteket ragadta el ez a szokatlan halál. Schesaeus* említi, hogy e nagy bajhoz még a pestis is hozzájárult: "Mindenfelé terjedő kegyetlen járvány, orvosolhatatlan nyavalya lesz úrrá az ostromlottakon, a fertőzött levegőből támadó, bágyadtsággal, erős léptáji fájdalommal kísért pestis, azt mondják, gyakran egyetlen napon hatvanan is elhunytak; az orvoslás sem fékezhette meg a ragály dühét; a számos jelenlevő orvos eskü alatt vallotta: senkit sem gyógyíthattak meg, akiket röppenő fegyver és fertőzött levegő ért."***

72 Már csaknem leomlottak a külső védmuvek falai, amikor Petráf elhatározta, hogy július 17-re rohamot rendel, és erővel foglalja el a várat. Ezért megparancsolta hadainak, hogy a mieink erejének megosztása végett, négyfelől indított rohammal, teljes erővel nyomuljanak a falak alá, és eltökélte: abba nem hagyja a támadást, míg a mieinket szét nem verve, szultánjának a zászlait nem pillantja meg a falakra tűzve. Parancsait végrehajtotta az ellenség, s akkora lármával hatolt be a mi félig már romos falaink közé, amekkora csak kitelt a dühödt sokaságtól. Való, hogy keményen küzdöttek, a törökök nagyobb erővel, de a mieink sem kisebb vitézséggel. Láthattad volna, miként özönlött az ellenség mindenfelől, golyó- és nyílzápor közepette; a védők azonban rettenthetetlenül ellenálltak, s ha sokan elestek is közülük, őrhelyükről, ahova állították őket, tapodtat sem hátráltak. Egyesek ugyanis lándzsával verték vissza a tolongó ellenséget, mások puskával tüzeltek közé, némelyek meg az ellenség épen maradt ágyúgolyóit dobálták le, hatalmas Az ostromlottak gyógyíthatalan sebei A pestis mérge a várban A barbárok hatalmas, de sikertelen rohama * A fentebb idézett helyen. *** Ezenkívül más egyéb csapás is érte az ostromlottakat. Tudniillik az ellenség másfelé vezette el a Köröst, s ezért a kutak folyamatosan elapadtak mind a mezóvárosban, mind a várban. Schesaeus szerint: "majd más vészes csapás is érte a nyomorult gyulaiakat: az eleven folyóvíz egyébként kimeríthetetlen kútfői elapadtak, folyásuk elakadt; míg máskor az ásóval bármily kevéssé megbolygatott talaj buzogva ontotta a bőséges vizet, akkor a kútásó munkások által nagy fáradozás árán megásott mély rejtekéből sem buggyant fel egyetlen cseppnyi víz sem; ugyanakkor nem messze Gyulától a megáradt víz óriás özöne oly magasra duzzadt, hogy a hullámzó mocsarakat aligha úsztathatta át bárki is lóháton, mert haladtában alámerült az iszapban." Lévén a levegő oly rosszindulatú és akkora a vízhiány, azt hihetnők; maguk az elemek is összeesküdtek az ostromlók veszedelmére, amiért a vonakodó föld ereit durván fölsértették, sőt az ellenség tüze is éjjel-nappal nyugtalanította őket. 19