Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)

Általános rész - I. Természetrajzi szakasz. Békés vázmegye fekvése és kedvező viszonyai

a legjobb minőségűt, de nem is megvetendőt.'

7 A földművelő munka Aföldművelés rendkívüli nehézsége általában a talaj kövér nehézsége voltából ered. Az ekét tudniillik ugyanúgy, mint másutt, ököriga vontatja. Négy iga is alig elég szántáskor, annyira szívós a talaj.

1S Itt régebben, a barbárok

19 elűzését követőleg pusztasággá vált tájat újból művelés alá fogták, mivel a kevés, szegény lakos nem győzte a mezei munkát, csupán egyszeri szántással forgatták meg a földet; mióta azonban a vármegye kezdett egyre jobban benépesülni, s a gabonatermő földekből hivatalosan felmért területeket kaptak a parasztok, 20 már kétszer is fölszántják a földet; és nem kétséges, hogy az elkövetkezendő időkben a harmadszori szántást is alkalmazzák majd.

21 Igaz ugyanis ez a magyar közmondás: "Aki egyszer szánt, egy kenyeret eszik; aki kétszer, kettőt; hármat, aki háromszor." Azaz: a földműves, aki csak egyszeri szántással töri föl a földet, arról egy kenyeret, kettőt, aki ismételten, végül hármat ehetik, aki háromszor végzi el ezt a munkát. Hanem alaposabban művelt gyümölcsösben szegény ez a vármegye; nem azért, mintha ez a táj nem tudna nevelni, hanem azért, mert a lakosok - annyi elszenvedett kár után - visszarettennek a ráfordítandó munkától.

22 Dinnyét ellenben nagy mennyiségben termelnek; elsősorban a hatalmasra növő, görögnek nevezett zöldet, ami nedvdús lévén, nagymértékben enyhíti a szomjúságot.

23 V.§ Vadbőség Azt hihetné az ember, hogy ez a hegy nélküli vidék vadban is szűkölködik. Valójában pedig mindaz a vad, amely másutt megél, itt is bőven megtalálható. Kiváltképpen népes és nevezetes a nyúlfaj. A szarvas meg a dámvad nyájszámra kóborol a mezőkön, mindenekelőtt Fás, Méhes és Bélmegyer pusztáin. Megszámoltunk egy nyájba verődött hatvanat vagy még többet is. A szőlőkben, legelőkön szintén szoktak kószálni. Vadászatuk azonban sokkal nehezebb, mint az erdőkben; részint azért, mert sík és kopár a táj, s nem könnyen bújtatja el a lesben állót; részint azért, mert a vad beveszi magát a nádasokba, még mielőtt bekeríthetnék a hajtók. Megszokták ugyanis, hogy télen-nyáron ott tanyáznak, hacsak árvizek nem gátolják őket, s nem is merészkednek elő, legfeljebb azért, hogy legelésszenek. Ezért télen, amikorra megfogyatkoznak a legelők, a vadászok a vadcsapásokon elszórt csalétekkel szokták őket előcsalogatni és lesből elejteni.

24 Ezenkívül farkas is nagy számban látható kemény télidőben. Gyakran megesik, hogy vérengző természete miatt, avégett, hogy elűzzék a baromszállások és falvak közeléből, a megyebeli lakosoknak, csakúgy, mintha ellenségre támadnának, fegyvert kell ragadniuk.

25