Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

alakjai is idegenek a falusi gyerek tapasztalataitól. Ha annyi fáradságot szántak volna rá, hogy valakivel a gyerekeknek ismerősebb alakokat és miliőt rajzoljanak, máris jobb eredményt érhettek volna el. Utóvégre a gyerekeknek abban a korban még csak kevés emlékanyaga lehet, s falusi környezetben csak bizonyos körből. Ez azonban a legkisebb baj. Nagy baj ennek az egész irodalomnak erős és majdnem kizárólagos érzelmi színezettsége és beállítása. Utóvégre bizonyos kérdéseknek tárgyalásánál kötelező némi szakértelem is. Sohase felejtem el annak a Duna-Tisza közi származású magyar írónak

4 esetét, aki kiment írókongresszusra Oroszországba, ott eszébe jutott, hogy még nem volt tengeren, s leküldette magát szovjet költségen a Krímbe üdülni, de a vonatablakból megállapította, hogy a mezőgazdaság nem áll elég magas fokon Oroszországban, mert a kukorica töve nincs feltöltögetve. Holott - ezt én mint abszolút laikus is tudom - újabban már nem tartják helyesnek a kukorica tövét feltölteni. Arra is kíváncsi volnék, hogy I. úr, aki meglátogatott odakint ipartelepeket, itthon hány ipartelepet tekintett már meg. De ez nem is olyan fontos talán. A fontos és súlyos az, hogy ifjúsága történetét I. már kétszer, két könyvben írta meg, kétféle perspektívából. Megírta ugyanígy életét kétszer, kétféle perspektívából Veres Péter

5 is. De egyetlen szó sincsen egyik könyvben sem arról, hogy egy és más történt ez alatt a hosszú évsorozat alatt a búzával és más fontos terményekkel a világpiacon. Egy szó sincs arról, hogy a Monarchia mint olyan, beviteli egység volt, s 6,5 aranykorona vámmal védte a búzáját a tengerentúli verseny elől. És hogy mi kiviteli állam lettünk, s mert mégis, bizonyos érdekeltségek kívánságára védővámot alkalmaztunk, tönkretettük azt a malomipart, amely Chicago és, ha jól tudom, Winnipeg után a harmadik malompiac volt a világon, s ezzel elveszítettük a hizlalási alapot képező malmi melléktermékeket. Egy betű sincsen a könyvekben a búzaválságról, amelyről pedig egyik párisi magyar követünk francia nyelven egy nagy monográfiát írt, és amelynek óriási irodalma van. Egy szó sincsen arról, amit Móricz Miklós írt meg a Stud-ban, hogy a Duna-MajnaRajna csatorna egyszer majd, ha a világforgalom megnyílik, behozza a búzát uszályon Pozsonyig, és ezzel még sokkal kisebbre szűkíti a magyar búza akciórádiusát. Egy szó sincsen ezekben a könyvekben arról, hogy ezek alatt az évek alatt a világ termelési rendszere változott meg teljesen és alapvetően, és hogy a világ azért birkózik, hogy megtalálja azt a társadalmi és elosztási formát, amely mellett a gépek erőkifejtésének optimális lehetőségét lehet megtalálni az összesség számára. Csak egy nosztalgia van bennük egy olyan életforma után, amelyet a népesség rohamos növekedése elsöpört, és amelyet visszahozni csak akkor lehetne, ha harmadrésznyi ember élne ezen a földön, és ha meg lehetne csinálni azt, hogy a „magyar glóbus" határain túli erők ide ne hassanak. Vagyis teljes szellemi, termelési és gazdálkodási autarchia mellett, ami sohase volt, mert hiszen már Grünwald Béla

6 rámutatott arra, mit jelentett az, amikor a magyar hajdú Nürnbergbe vonult be a magyar marhával, évszázadokkal ezelőtt. Nem szívesen keverem bele a dolgokba ezt a szempontot, de Veres Péter sem veszi észre, hogy ott, ahol a gróf abbahagyta a gazdálkodást, átadta a zsidónak, aki kihozta a földből a gróf megélhetését, a magáét, az adót és egyéb terheket és valahogy a parasztét is. Köztudomású, hogy a parasztnak is többet, mint a gróf, mert hiszen gazdálkodásának a termőerő fenntartás volt az alapja. És kevésbé köztudomású, hogy mindezek a problémák milyen régiek, és merre van a megoldásuk. Nagyon sok mindenre rámutatott már Berzeviczy Gergely,

7 Széchenyi és Grünwald Béla és még nagyon-nagyon sokan. Van birtokomban egy könyv, az 1908. évi iparfejlesztési javaslat indokolása, amelyet Kossuth Ferenc

8 szignált, de köztudomás szerint Szterényi

9 szerkesztett. Képviselőnk kapta akkor 183