Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

meg hivatalból, de nem tudott vele mit kezdeni, s Apámnak adta át. Alig ismerek izgalmasabb olvasmányt ennél. Olyan pontos Tatbestandsaufnahme,

10 amilyen azóta sem készült még soha. Pontosan ki van benne mutatva 16 szakmára csoportonként és alcsoportonként, hogy mennyit fogyasztunk, mennyi a nyersanyagunk, mennyi anyagot viszünk ki, és mennyi készárut hozunk be. És ki van mutatva, hogy hány szakképzett munkás, hány lóerőnyi energia, mennyi befektetett tőke és mennyi forgótőke kellene ahhoz, hogy jóvátegyük mindazt, aminek ki nem fejlődését Grünwald Béla emlékezetes könyvében megmagyarázta és megindokolta. És a könyv bevezetése idézi Carey

11 mondását: „amely ország élelmiszert visz ki, exportálja országa termőföldjét és csakhamar kénytelen lesz embert is utánaküldeni". Meg van benne magyarázva a kivándorlás, és ki van fejtve benne minden, ami ennek egyetlen lehetséges ellenszere volna. Űgy érzem, katasztrofális, hogy ennek a munkának alig-alig volt visszhangja. Hogy az akkori társadalom vezetői Cunard-szerződésekkel

12 kísérelték meg ezt a kérdést megoldani (Tonelli Sándor

13 emlékezetes amerikai útja bizonyítja, hogy ezt is rosszul), és hogy ma is azokat támadják legerősebben, akik ennek az állapotnak a megváltoztatásán dolgoztak. Végzetesnek érzem, hogy gazdasági és termelési kérdéseket érzelmi szemüvegen keresztül szemlélünk. Gustaf Cassel mondja „Sozialismus oder Fortschritt" című izgalmasan érdekes könyvében, hogy minden érzelmi politika annak árt elsősorban, akinek használni szeretne. Én nem tudom szocialista szemüvegen keresztül nézni a dolgokat, de negyven éve lesz az idén, hogy termelő és termelést szervező munkát végzek s azt látom, hogy az emberek nagy részének fogalma nincsen az élet valódi erő- és hatótényezőiről. És az, hogy kétszer kettő négy, utóvégre természeti törvény, ezen semmiféle módszerrel változtatni nem lehet. Serényi Gusztáv

14 idézte egyik könyvében Rubinek Gyulának

15 egyik kijelentését, amellyel 1910-ben vagy tíz pontban megindokolta, hogy miért nem kell a magyar búzának sohasem számolnia a tengerentúli búza versenyével. És ezen a héten jelent meg hivatalos kiadású publikációban egy cikk, amely ugyanezt fejti ki. Pedig 1910ben már megjelent németül is Frank Norris

16 regénye, a Búza Eposza, amelynek első kötete leír egy kaliforniai búzagyárat, olyat, amelynek rémségeit a szovjetről szóló tudósítások szokták ábrázolni, sőt leírja a könyv második kötetében annak a gazdasági következményeit is.- Nem lehet dolgokat nem tudomásul venni. Van egy axióma, amelyet orvosoknak szoktak az orra alá dörzsölni: nem a betegséget kell gyógyítani, hanem a beteget. Mindig csak tüneteket kezelünk, nem tudunk szert tenni összefoglaló szemléletre. És örökké Prügelknabékat

17 keresünk. És mindenki csalhatatlan, mindenkinek van mindenre generális gyógyszere, amilyet a középkorban kerestek. Mindig Eötvös Károly

18 boszniai öreg katonaorvosára kell gondolnom, akinek csak két orvossága volt: a kinin és a könnyű bakancs, de rendesen felcserélte a kettőt, - Utóvégre negyven éve dolgozom, és harmincöt éve vagyok vezető, felelős helyzetben. Ez alatt az idő alatt - például - egyetlen olyan papírkereskedőt ismertem, aki megérdemelte ezt a nevet, mert nemcsak vett és eladott, hanem értett a gyártáshoz, és tudott gyártatni, amellett igyekezett alkalmazkodni a fogyasztás és a feldolgozás igényeihez. Sikereit annak köszönhette, hogy ezeket a dolgokat össze tudta egyeztetni. Tragédiája pedig az lett, hogy a negyven éves békekorszakban csak ösztönös tudásra tett szert, s amikor az értékmérő felrobbant, elveszítette reális szemmértékét, és elméretezett mindent. De ma is még a papír-nagykereskedelemben rajta kívül csak két embert ismerek (igaz, hogy ezek gyárosok), akikkel szakszerűen lehet együtt dolgozni, s a kereskedelemben csak azoknak van sejtelmük valamennyire a dolgokról, 1S4