Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

Az Inselt én épp olyannak látom, amint Maga, és nem is a tökéletesség mintaképéül említettem. Mást, jobbat azonban nem tudtam mondani, s éppen az Inselnek vannak olyan kiadványai (német klasszikusok) és sorozatai, amelyekkel igen nagy szolgálatot tett. S én elsősorban ezt nézem. Az is tény, hogy a magyar Inselt nem lehet megcsinálni, s ebben nem tévedek, mert nem is gondoltam, hogy lehet - azonban amit Knerék csináltak, abban van kb. 50%, ami már relatíve megfelel a magyar Inselnek, s én csak a másik 50%-ot sajnálom. Hogy a magyar Insel programját mindenki másként szabná meg, természetes; de csodálom, hogy ilyet mond. Ha azt az ezer körlevelet, melyet említ, pl. abban a kérdésben bocsátaná szét, hogy hogyan kell nyomtatni a könyveket, arra is megannyi választ kapna, s azért mégse vonná le belőle azt a konzekvenciát, hogy tehát nem lehet megállapítani a helyes tipográfia elveit. Hanem azt mondaná: ebben nem ez az egy dönt, hanem az egy, vagy kettő, vagy három, aki ért hozzá. így van a kiadványok terén is - az is a hozzáértés és szaktudás dolga. S ha sokan nem is, egy-kettő-hárman mégis vagyunk ebben az országban, akik értünk hozzá, úgyhogy nem kell népszavazást tartani. S hogy a teljes Petőfi szükségességét hányan értenék meg úgy, mint én, persze, hogy kérdés - de én pl. már jó néhány emberrel beszéltem, aki föl volt háborodva a hiány miatt, meg aztán ez olyan kiadvány, amelyet minden középiskolai tanári és ifjúsági könyvtárnak stb., stb. is eo ipso meg kellene keresnie, s a kiadvány fontossága egyáltalán akkor derülne ki, ha már megvan, mert csak akkor látnák s ismernék meg az egész Petőfit. (Persze, még az ilyet is nemhogy kiadni, de eladni is kell tudni, ami már más kérdés, s különben is így van minden kiadványnál.) Amit sajtóról, kritikáról ír, az sajnos, tökéletesen igaz, csak személyi v[agy] üzleti kapcsolattal lehet valamit csinálni. Úgy tudom, Kner Imrének megvan mind a kettő, ha nem is mindenhova, sokfelé. Ki kell használni őket. A Klasszikusok és a Monumenta ma tévedésnek látszik, ill. annak nevezi; nincs azonban eldöntve, hogy ha hasonló szellemű kiadványok (nem a Monumentához hasonló gonddal, költséggel stb., csak hasonló szellemű) folytatták volna rendszeresen, ugyanilyen lett volna-e a sorsuk. Én ti. abban hiszek, hogy kiadványok sorsa nem izoláltan dől el, hanem egyik hordja a másiknak a sorsát, egymáshoz vannak kapcsolva, s a jelen viszi vagy temeti a múltat. Az én számomra tehát, ismétlem, a Klasszikusok és a Monumenta sorsának kérdése nincs egyértelműen elintézve azzal a ténnyel, hogy a kiadó ráfizetett. Általában minden dolognál (különösen ha magamról van szó) megszoktam, hogy ne csak a külső okokat vizsgáljam, a körülményeket, hanem a belső okokat is. Ami azt illeti, hogy az Insel és társai értek-e el valamit, s látva a veszteséget, érdemes-e egyáltalán valamit csinálni - én voltam az, aki mindig azt mondtam, nem érdemes, és bámultam a Maga optimizmusát, de viszont azt is mondtam mindig s mondom, hogy ha már csinál az ember valamit, jól csinálja, s a többit egye meg a fene. Űgy is megdöglik előbb-utóbb minden, ami szellemi és kultúra. Itt már nincs segítség. Említi a Kozma-féle KKKK-t. Nos, ezért, én se tudok fölmelegedni, s egyszerűen bűnös és fölösleges luxusnak tartom. Azt kérdi, hát kit-mit kiadni, hol az írás stb.? S fejemhez vágja, hogy lám, én is egy nyolcvannégy év előtt elhalt költőt ajánlok. Kezdjük az utóbbin. Hát ezt nem értem! Petőfi csakugyan 84 éve halt meg? Észre se vettem, hogy oly rég. De elhiszem inkább, semhogy megnézzem a lexikonban. Sehogy se értem azonban, mit jelent ez Kner Imre szájában. Lám, én nem vettem észre, mint írja, hogy oly régi ez a költő. Bizony, nem vettem észre. Én azt hittem, mai, vagy mainak szeretném. Petőfit olyan aktuálisnak érzem, 88