Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

mint még soha, éppen most, a Hitlerek korában, s most olvasom igazán! Ha nekem pénzem volna, Petőfit országszerte pl. kiosztatnám. 84 év! Mit jelent nála? Semmit. S most, hogy figyelmeztet erre a hosszú időre, még jobban fölháborít, hogy még ma sincs teljes kiadása. Azt mondja, 3 észt sorozat kiadásába került volna Petőfi. De hiszen kiadott 3 észt, ill. egyéb sorozatot! S mind együttvéve nem éri meg Petőfit! Ha tehát amazokhoz volt pénz és idő, azt mondom megint, ehhez is lett volna. Hiszen közben megcsinálta a Goethét is, gyönyörűm> s azt se veszik, persze, hogy ez fáj, értem - de tudta előre, hogy úgy lesz, s mégis megcsinálta, és jól tette! Ezt nagyon jól tette! Ami mármost a többit illeti, hogy kit kéne kiadni;, tudok-e mondani - ezzel nagyon nehéz helyzetbe juttat. Mert - tudtam volna. Tudtam volna mondani néhány fiatalt, aki ebben a 10 évben bontakozott ki - s éppen ezeket szerettem volna a Kner-néwel együtt látni. De hogy, hogy nem, Kner elmaradt mellőlük. Szabó Lőrincet most megcsinálta, s ezzel a legszebb magyar könyvet, nagyon jól van - de ott van Illyés Gyula, akinek 4-5 könyve jelent meg; Kodolányi;

1 Pap Károly;

2 Német László

3 stb., aki mind más kiadónál volt kénytelen megjelenni, ahol pedig biztosan szintén nem adtak nekik honoráriumot. Egészen elsőrendű író Füst Milán

4 - s nem tud megjelenni. Nem akarok én itt részletes programot adni, egyrészt, mert késő, másrészt, mert ma már tudom, alig vállalkozhat ilyen munkára. De 1919 óta nem mindig ilyen volt a világ és a konjunktúra. Megint hangsúlyozom: akkor se beszéltem volna rá, hogy kiadja őket, én ilyenbe nem szólhatok bele - de ha már kiadta, költött, áldozott, egy füst alatt lehetett volna missiot is végezni. De, azt hiszem, hiába vitázunk ezen papiroson, és hiába, mert itt évek kiestek, s ezt visszahozni nem lehet. Nem vádképpen mondom - tudja, mennyire szeretem, becsülöm Magát és munkáját. S ezért sajnálom az elmulasztott alkalmat. Említi kétféle tervét. Egyik a parasztújság. Érdekes, mennyire találkozunk ebben megint, mióta emlegetem fűnek-fának, hogy ezt meg kellene csinálni. Az a feneség, hogy senki se tudja megcsinálni. Itt van pd. Zsilinszky a „Szabadság"-gal

5

: politikai és gazdasági programja elég jó volna, s mégse tudja a népnek csinálni, pedig ha tudná, övé volna a jövő. De mit csináljak? Már mióta írja Zsilinszky, el akar jönni hozzám megbeszélésre, s mégse jön, én pedig nem mondhatok el neki mindent levélben. Részt nem vennék benne, megtaníthatnám rá, hogyan kell csinálni. - A másik: a ponyva. Ez is mióta foglalkoztat engem is! És azt hiszem, üzletnek is jó volna - de csak ha vásárokon terjesztenék. Nagy apparátus kellene hozzá, de megérné. S éppen ez mutatja kiadóink sötét butaságát, hogy eddig meg se próbálták. Azonban - egyik könyv se való a Kner-nyomdának! Ez meggyőződésem, és az is, hogy ráfizetnének. Egész más szervezet és szellem kellene ehhez. A népnek pedig igenis kellene könyv, jó és olcsó könyv, sokezerszám, de a nép nem vesz városrosban és boltban - el kell vinni hozzá házalókkal, vagy pedig a vásáron eléje tenni. (Engem pd. meglep, mikor Várkonyban a szent traktátusokkal házaló iratterjesztő, mikor azt hiszem, nem fog eladni egy darabot se, kiárul 10 P árát.) Levele során visszatérek én is a gondolathoz, hogy évente 4-5 könyvet kiadna „amiknek van kapcsolatuk az élettel" - s adjak programot. Ha csakugyan komolyan gondolja ezt a tervet - amit még nem látok -, megbeszélném Németh Lászlóval, ő ti. nemrég írt nekem, s arra kért, hogy március végén meginduló új folyóiratának

6 legyek egyik szerkesztője; mivel tudom, hogy neki könyvkiadási tervei is vannak, nem akarnék az övének eléje vágni. Hangsúlyozom, előbb kellett volna, de talán még lehet csinálni valamit. Ha tehát akarja, kezembe veszem a dolgot. Végül, ami a nyaralást és egyéb családi kérdéseket illeti, bármennyire óhajtom a nyári 89