Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

náltam. Nekem sok-sok pesti utam, hosszú délutáni üléseim, levelezésem, ingyen munkám, pénzáldozatom van a magyar bibliofilia dolgában, a Társaság körül. Ha elmondanám a lanyha dilettantizmusnak, az óvatoskodó tapintatoskodásnak, a híg és laza érdeklődésnek azt az ezernyi jelét, amit ott tapasztaltam, el se hinné Ön, s amellett ezek a kedves és szimpatikus, egyenként igen kulturált urak még a legmélyebb és legőszintébb hálámra érdemesek, mert megmutatták azt, hogy értékelnek és szeretnek és látják a különbséget aközött, amit én csinálok, s aközött, amit mások csinálnak. Az idén is, mint minden évben, kinyomattam katalógusomat. Emlékszik a két almanachomra, az olvasójeleim két sorozatára, a rengeteg szép, modern és praktikus prospektusra, amit 1916 óta csináltam, hogy a „szortimenter"-nek segédeszközt adjak kiadványaim terjesztésére. - Valósággal donkihótei módon az idén is kinyomattam a katalógust, miután meggyőződtem arról, hogy a két év előtti még kiosztatlanul hever Pesten a bizományosomnál. Küldtem egy körlevelet az összes magyar könyvkereskedőknek azzal, hogy: itt küldök egy példányt a katalógusomból. Akinek több kell, kérjen további példányokat budapesti bizományosomtól, s ingyen kap, bérmentve annyit, amennyi kell neki. Tudja hányat kértek: egyetlen könyvkereskedő egyetlenegyet sem. - Erre vagy 50-nek nyakára küldtük a 6000 példányt kérés nélkül. El tudja képzelni, hányat fognak ebből kiosztani? Én tudom: egy százalékot. Ismerem ezt a dolgot, elég régen csinálom. Tudja ön, mennyivel kerülne nekem többe a négykötetes Petőfi az észteknél? Háromszor anynyiba. És minden egyes oldalt magamnak kellene a tördelésnél megkomponálnom, mint ezt a Klasszikusoknál tettem, mert másként olyasmi jönne ki belőle, mint annak idején az Athenaeum egykötetes Adyjából. - Én tudom, mit kellett mászkálnunk-leveleznünk szegény Király Györggyel, míg a halmozódó sajtóhibák és cenzúrázott kiadások mögül a helyes szövegeket összeszedtük a kis Klasszikus-sorozatnál. - Nekem egy ilyen Petőfi szívügyem lenne, és óriási pénzem feküdne benne. Amikor a bolti árát kellene megállapítani, felét sem kérhetném, mint amit a költségek alapján kérni kellene. Ha az észteket nem veszi a fene sem, mit bánom én. De ha aztán azt a Petőfit nem venné a fene sem, mert nem venné, azt nem lehetne elbírni. És nincsen is időm és pénzem hozzá. Ami azt az elgondolást illeti, hogy kis költséggel néhány kis könyvet csinálni évente: erre ezerszer gondoltam. De van egy keserves tapasztalatom. Az én munkamódszeremmel nem tudom olcsón megcsinálni, mert nem érdekel, ha fuserálni kell. És ha túl alacsonyra szabom meg a bolti árát, akkor már csak azért is a nyakamon marad, mert a könyvkereskedőnek nem érdemes vele foglalkozni. A portót, a behozatal költségeit sem bírja el a dolog. Higgye el nekem: a magyar könyvek úgy készülnek, hogy ofFszájdon ül egy fenevad a kiadónál, aki lesi, mi sikerült valamely másik kiadónak, s akkor arra ráveti magát. Elkezdi a nyúzást a szerzői díjnál, a fordítónál, a papirosnál, a szedésnél-nyomásnál-kötésnél, a terjesztőnél, a propagandánál, és akkor nagy ordítással a piacra vet valamit. Akkor aztán utólag nem meri megkalkulálni. Ismerek egy különben rendes fiatalembert, aki vasutasból lett jogász, jogászból hózentráger, akarom mondani kiadó, s most egy régi patinás nevű kiadónál vezeti a Herstellungot, amint ő mondja. Egy kollégám azt mondotta neki: uram, Ön erre a dologra ráfizet. íme a klasszikus válasz: vegye tudomásul, kedves Kollégám, hogy mi semmire sem fizethetünk rá. Nálunk nincsen Nachkalkuláció.

13 Mindezt igazolásul mondtam. De tekintsünk el ettől mindtől és mondjuk azt: vállalom, hogy hozzáfogok, kiadok évente hat kötet könyvet (ami öngyilkosság, mert hat kötetért 81