Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

ségét hányan ítélnék ma meg úgy meg, mint Ön! De ezt a részét sem akarom tovább bolygatni a dolognak. Van valami, amit én úgy hívok, hogy kultúrszolidaritás. E körül egyenesen borzalmas dolgokat éltem már át itthon. Amióta Ön önkéntes számkivetéséből nézi a világot, a helyzet itt a végtelenségig leromlott. A sajtó körül a viszonyok teljesen korrumpálódtak. A kiadás és a sajtó egymáshoz való viszonya, az irodalom és a sajtó egymáshoz való viszonya, s minden egyéb kapcsolat keresztül-kasul megrothadt, és minden elvesztette a hitelét. Az emberek pedig belesüppedtek egy furcsa mocsarába ezeknek a kapcsolatoknak, amelyből nincsen kiút. Ma már pl. egyáltalában nincsen kritika. Egy sort nem lehet valamilyen üzleti vagy személyes kapcsolat nélkül elhelyezni, vagy pedig olyan komoly összegeket kell mozgósítani, amelyek annyira megterhelik a könyv költségvetését, hogy csak széles rétegekre alapított slágerek bírják ezt el. - Viszont ezzel szemben minden könyvismertetés teljesen elveszítette a hitelét, és teljességgel hatástalan. Ön a Klasszikusokra és a Monumentára hivatkozik. Ez a két sorozat nekem személyileg mint kiadónak és tipográfusnak, büszkeségem és felejthetetlen élményem, üzletileg pedig teljes százszázalékos tévedésnek bizonyult. A konjunktúra alatt derült ki, hogy abszolúte semmi szükség nem volt rájuk a piacon. Ha kianalizálnám könyveimből, mennyit adtam el belőlük pénzért, és mennyit ajándékoztam el, elhűlne Ön. És elpazaroltam rájuk életem két és fél évét, amelyet ha a közigazgatási munkám átorganizálására fordítottam volna (akkor még fiatalabb voltam, s mellette teljes gőzzel csináltam azt is, de nem tudtam még akkor elméletileg ahhoz eleget, s bizonyos feladatokra akkor még nem is lehettem ennélfogva képes), ma másképp állanék, és legalább a fiamnak több anyagi lehetőséget tudnék biztosítani. Igaz, hogy Tatsuki barátom Osakából azt írta nekem, hivatkozva akkori egyik publikációnkra, amely a Klasszikusok és a Monumenta eredményeit produkálta egy leipzigi szaklapban, hogy ők ott Japánban megállapították, hogy mióta és milyen hatást gyakorolt a Kner-nyomda a német tipográfia fejlődésére, de Ön mondja meg, mennyi ennek a pozitív értéke reám és a magyarságra nézve, amelynek csak az én másik munkaterületemen, a közigazgatás terén is annyi rengeteg az akut és megoldatlan problémája? - őrült pazarlás volt ez a kiadói tevékenységem minden területen, egy nagy élettévedés, amely sok örömet és szépséget adott nekem, de becsapott, mert nem hatott tovább, és „ein Schlag ins Wasser"

6 volt, ha a magyar vizeket nézem. És überhaupt:

7 az Insel ... Mit ért az Insel, mit értek az Inselek,ha megtörténhet az, ami Németországban történt. Most nem az örök német őrmester sadista és masochista kilengéseire gondolok, hanem az egész mozgalom szellemére, arra, amiről íme némely kis vakarás után kiderült, hogy megvan az Insel publikumában is. Olyan emberek lelkesednek odakint, akikről ezt soha fel se lehetett volna tenni, mert a tudományos meggyőződésük és tapasztalataik nem engednék ezt meg, s ha elmondanám Önnek tapasztalataimat ezen a téren, nagyon csodálkozna. Mi volt akkor a belső, igazi értelme annak, amit az Insel és az Inselek munkájában értékeltünk? Perlen vor die Saue

8 talán? A fene érti az egészet, de hinni már nem lehet semmiben. Van aztán itt még valami, amiről írni kell, de amit nagyon nehéz megmagyarázni. Úgy hívom ezt, hogy az árak forradalma. Hihetetlen krízisben van az egész ipari termelés. Mert a paraszt is kevesebbért adja el a búzát, mint amennyibe neki van, de ez más. Egy nemrég megjelent statisztika szerint a magyar mezőgazdaság csak 39%-át vitte a piacra annak, amit 1932-ben termelt, a többit maga élte fel. ő tehát naturalwirtschaftot

9 csinál, s ha akar, kalkulál, ha akar nem. Még tovább hordja a csizmát, s nem fizet adót, nem fo79