Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

Ne is diskuráljunk erről, mert csak elkeseredem, ön ott is téved, hogy én kidobnám azt, aki olyan rosszul végzi a dolgát. Nem dobom ki, hanem magam állok minden poszton (

és ellensúlyozom és kijavítom azt, amit lehet, sőt félőre számolok a marhaságokkal, és állandó koncentrációval, hogy ne mondjam: lélekjelenléttel védekezem ellenük. A fene egye meg az egészet. Erről nem akarok többet írni, mert messze vezetne. Szóval úgynevezett „szociális" szempontból is csinálom ezt, de sem időm, sem kedvem, sem energiám nincsen arra, hogy ezeket a könyveket felépítsem úgy, mint pl. a Goethe-sorozat volt. Nem tudom, mennyire volt Ön azzal megelégedve. De tény az, hogy a maguk végtelen és igénytelen egyszerűségében olyan gonddal voltak felépítve, amit nem lehet ma csinálni. És nem szabad csinálni, mert utóvégre nekem egy nagy organizációs keretet kell fenntartanom lényeges sorvadás és nívóveszteség nélkül egy végképp leromlott piacon, felére vagy majdnem felére csökkent forgalommal, anélkül, hogy a családos, itt letelepedett emberek existenciáját feláldozzam stbi. Amellett, mint írtam, a közigazgatási munkám egyre differenciálódik, egyre több erőfeszítést, elmélyedést kíván, és egyre csökkenő átlagos példányszámokra támaszkodik. Én csak a magam örömére elkövettem azt a marhaságot, hogy éveken keresztül nagy elmélyedéssel foglalkoztam tipográfiai és kiadói ábrándokkal, amelyeknek egyetlen pillanatig nem volt üzleti alapjuk. Amíg a közigazgatás könnyen, szinte magától ment, nagy lendülettel és anyagi eredménnyel, elkövethettem azt a szinte megengedhetetlen ostobaságot, hogy az eredményekből rengeteget elköltöttem a tipográfiai és kiadói ábrándokra, de rengeteget tanultam rajtuk. Ha azokat az összegeket tartalékoltam volna, akkor ma nevetném a krízist, és egy bizonyos vonatkozásban nagyon független ember volnék... Ma valósággal kimarcangolom a meglevő lehetőségekből azt, amit csinálok, és amellett egész egyéniségem átalakult. Most ismerem fel, hogy mi minden van azon az ábrándkörön túl, közigazgatás, élet, magyar problémák, amelyek irányában a magam organizáló munkájával komoly eredményt tudok felmutatni, s össze tudom egyeztetni a köz és a jobb magyar jövő érdekét a magam üzleti és egyéni érdekeivel, bele tudok látni vonatkozásokba, amelyeket csak így lehet megismerni, szolgálatot tudok tenni. - És nagyon érzem a hiányát annak a szellemi, energia- és pénztőkének, amelyet elköltöttem a másik ábrándkör megfoghatatlan és devalválódott tartalmáért. Nem igaz az, s ebben téved Ön, hogy meg lehet csinálni a magyar Inselt. Én nem értek egészen egyet az Insellel

1 sem, amelynek van egy bizonyos langyos Schöngeisterei

2-mellékíze, nyilván Kippenberg egyéniségéből kifolyóan. De ha már az Inselt mint célkitűzést vállalom is, mai szemmel azt kell mondanom: egy hatvan-hetvenmilliós nemzetből és Közép-Európa németül olvasó millióiból kiválasztható egy elég nagy számú réteg, amelyre az Insel és társai támaszkodhatnak. Mekkora lehet ez a réteg nálunk? Rá lehet-e arra építeni azt azaufiagot,

3 amelyből egy picike Inselchen

4 megélhet? Feltétlenül nem, még akkor sem, ha az ember a mindenféle néven nevezendő Hemmungokat

5 nem ismeri, és nem ismeri el, hanem huszárosán nekivág, s feltételezi, hogy az Insel-publikum nívóján álló emberek egy irányt képviselnek. Nem tudom, így van-e ez másutt is, vagy csak nálunk van így, de az az érzésem, hogy a rengeteg csalódás után a mi intellektuális rétegünk túldifferenciálódott. Ha kérdést intéznék egy bizonyos réteg minden képviselőjéhez, és ezer körlevélből nem egyre, hanem kilencszázkilencvenkilencre érkezne válasz, mindegyik másként jelölné ki egy magyar Insel programját. E téren igen keserű tapasztalataim vannak. Hogy tovább ne menjek: nagyon nagy kérdés, hogy egy teljes Petőfi szükséges78