Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

165 Gyoma, 1944. január 25 Kedves Barátom! Ma elszállítottam a névjegyeket, s ide mellékelten küldöm a számlát. Tudom, hogy úgysem fogadod el másként. Annak idején csak próbanyomatot küldtem, ezek most gondosabban vannak nyomva, ezért kevésbé feketék. Most olvastam el harmadszor leveledet, este, fáradtan, a napi robot után. Rengeteg volna az írnivaló, megtárgyalnivaló, de hát nem bírja az ember, már ilyenkor tele a feje. Attól félek, hogy egyes dolgokat, amelyek tréfásnak voltak szánva, komolyan vettél. Nem akarok most mindenre kitérni, de egypár dolgot meg kell hogy jegyezzek. Igen helyesen láttad meg, hogy a Cochin-betüvel többféle bajok vannak. Igazad van abban, hogy valami a verzálisok és kurrensek viszonyában, sőt tónusértékében is hibás. Majd erről egyszer személyesen beszélgetünk, ha itt leszel, sorra vévén bizonyos részleteket. Én azonban a Cochinhoz érdekesen jutottam. Tudod tán, hogy én is autodidakta vagyok (mint Török Sándor

1 írta egyszer, magamtól lettem hülye, nem mástól tanultam), s hogy innen faluról indulva el igyekeztem felhabzsolni mindent, ami számomra elérhető volt. De 12 éves koromban lettem inas, s 15 éves voltam, amikor Németországba kerültem, a szecesszió idején. Később nem volt rá időm, hogy nyelveket tanuljak, s ha utaznom lehetett, akkor rendesen kellett is, üzleti ügyekben, s ezért csak a német nyelv, a német kultúra volt nyitva előttem. Abban a babonás hitben éltem, mint a pesti zsidók, akik szerint régen elég volt csak németül tudni, mert hiszen németül minden megjelenik! Hogy ez mennyire tévedés, azt csak sokkal, sokkal később tudtam meg. Ma sincs pl. teljes német Balzac, és az egyetlen teljes és komolyan vehető Zolát is Armin Schwarz fordította, és Gustav Grimm adta ki Pesten 1900 körül. - Csak annyi igaz ebből, hogy németül mindent el lehet olvasni - ami a németeket érdekli! És most már látom, hogy az Ullstein

2 elleni roppant düh és más hasonló kiadók és az ő íróik elleni roppant düh onnan datálódik, hogy ezek megkíséreltek egy integrációt létrehozni, francia és angol kultúrát közvetíteni. Szóval hát én a német betűöntödék piaci monopolhatáskörében éltem, s]akkor még nem tudtam, mik azok a technikai akadályok (eltérő betűmagasságok és más tipometriai szisztéma), amely[ek] miatt ennek a bűvkörnek határát nem lépheti át angol és francia betű!!! - Már 1911-ben beküldte nekem Apám akkor Philadelphiában élő fivére

3 az American Type Founders nagy mintakönyvét, s abban láttam a Bodonit (ez a mostani Bodoninók amerikai rekonstrukció), de akkor azt onnan meghozatni reménytelen volt, bármennyire tetszett is. Egy oldalt ismertem a Manuale Tipograficoból még inaskoromban, mert a Faulmann-féle Geschichte der Buchdruckerkunstban reprodukálva volt. Azt is nagyon szerettem. Szóval hát én csak 1923-ban léptem ki a német bűvkörből, amikor kimentem Göteborgba a kongresszusra. Ott láttam egy nagy csomó északi és angol, s néhány francia és olasz nyomtatványt, és láttam, hogy két betű a nagy divat Nyugaton, a Bodoni és a Cochin. Láttam, hogy ezek egészen mások, egy igazi hagyomány van bennük, s messze felülmúlják értékre és stílustisztaságra a kapható német betűket. Három esztendei munkába került, amíg sikerült megszerezni ezeket. - Programom az volt, hogy ezeken kívül szerzek egy igazi, jó és nemes, olyan mediaevalt, amely alkalmas magyar szövegre, mert arra bizony nem minden betű alkalmas. De erre már az ismert gazdasági és politikai események miatt nem kerülhetett a sor. Én hát nem azokkal a betűkkel dolgozom, amelyekkel szeretnék, hanem amelyek vannak. Tudom, hogy Bodoni mire alkalmas, és mire alkalmas 239