Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

diskurálni, pedig nagyon örültem annak, hogy fiammal együtt elmehetek oda egy kiadós, alapos beszélgetésre. A viszontlátásig is vagyok őszinte barátsággal régi, igaz híve [Kner Imre] Gépirati levél másodpéldánya, i f. BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 268. I26 Gyoma, 1942. október 25. Kedves Barátom! Az utóbbi hetekben megint nagyon sokat gondoltam Önre, de fizikai lehetetlenség volt írnom. Megírtam tán, hogy öcsém július 23. óta kisegítő szolgálaton van, s azóta egyedül dolgozom. Majd megbolondulok sokszor, olyan nehezek a dolgok, és még nehezebbek lesznek. De most nem erről akarok írni. Mint tán olvasta, számolnom kell azzal, hogy meg kell válnom a lakásomtól. Ezzel szinte megoldhatatlan problémák elékerülünk, mert itt bérlakás nincsen. És én késő este, éjjel is dolgozom gyakran otthon, vagy rendeleteket olvasok. Nem is tudom, mi és hogy lesz, s hol helyezem el a családomat. Régi házunkban 74 éves Anyám lakik, aki beteges, ővele se tudom, mi lesz. - De van egy külön gondom. A könyvtáram. Van vagy 8 000 kötet, amit gyűjtögetek már negyven éve. Ennek nagy részét el kell dobálnom, vagy eladnom, ami ma szinte lehetetlen, mert hiszen leraktározására se lenne helyem, az üzemben nem fér el. - Kétségbeesésemben gondoltam arra, hogy azt a részt, amit mégis meg akarnék tartani, tán vállalná néhány barátom, hogy újra hozzájuthassak. Nem tudhatom, lesz-e az életben már rá lehetőségem, hogy a fiamat kiküldhessem tanulni, itthon szakiskola nincsen, s nem is lehet, mert a szükséges szellemi erők hiányoznak. De a könyvek között van olyan, nem is kevés, ami nélkülözhetetlen tanulmányi anyag az ő tovább- és kiképzéséhez. Most még a technikai alapokat szerzi meg, de már foglalkozik esténként a könyvekkel is. Viszont január i-től szolgálatköteles, sorozzák és viszik, s így egy ideig nem juthat a könyvekhez, de későbbre életbevágóan fontos lesz számára. Ma délelőtt hát írok 4-5 helyre, hogy hol lehetne elhelyezni néhány láda könyvet. Tudom, hogy Zengővárkony messze van a vasúttól, emlékszem, mennyire zsúfolt volt az ön könyvtára, de mégis megkérdezem, el tudna-e helyezni valamit? Ha sikerül közelebb és középületben elhelyezni ezt az anyagot, ami tanulmányi szempontból fontos, akkor legalább egy sorozat Kner-kiadványt küldenék el önhöz, amelyet felbontatlanul lehet megőrizni, s azért volna fontos, hogy legyen belőle, ha kell majd egyszer megint, legalább tudják utódaim, mi volt ez. Ne higgye, hogy mindez megtör bennünket. Talán kibírunk mindent, a Feleségem is el fogja bírni, gyenge egészsége dacára, csak azt az egyet nem, ha engem is elvisznek. Más nevetségesnek találja gondoskodásom. Legrégibb bizalmas munkatársam, aki végignézett mindent Oroszországban, azt mondja: a puszta falatra legyen gondom, ha rá kerül a zsidókra a sor, és ne a könyvekre. Én viszont így gondolkozom: ha túlélek mindent, és lesz még egészségem, munkaképességem, vagy meglesz a fiam, akkor kötelességem megtartani a szellemi tőkét, mert az anyagi ennél kevésbé fontos. Talán jogom van érté198