Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

tak el közeli barátaim közül. így egyik sógorom, nővérem férje, Dr. Haiman Hugó, aki orosz kiadványainkat fordította, s aki rendkívül értékes, nagy műveltségű, tudású és kitűnő emberségű barátom volt. Kevéssel rá elhalt egy orvos barátom, Dr. Nyitrai Béla

1 Békéscsabán. Éjjel jött haza betegtől, télen, átázott kabátban, s bement valamit igazítani a Röntgenkészülékén, s mire felesége a zuhanásra bement hozzá, már holtan feküdt a földön. 1937-ben elhalt Feleségem öccse, szintén fiatal orvos, aki nagyon közel állott hozzám. Családomban is eltávolodás állott be félreértések következtében. Egyik öcsém is elment Amerikába, mert felesége amerikai állampolgár volt, s ez az állampolgárság kiterjedt a két gyerekre is, kötelességének érezte, hogy elmenjen, annál is inkább, mert állása itt a törvény következtében megingott, s nem volt lehetőség arra, hogy hazatérjen a vállalatunkhoz. Régi barátaim nagy része eltűnt, elhalt vagy kivándorolt, és elszóródott a világ minden tájára. Mióta Mali elment, a régi körből már nem találkoztam senkivel soha. Az egy Dr. Molnár Antal

2 zeneakad. tanárral találkozom néha, aki Kislányomnak atyai jóakarója és támogatója volt tanulmányai során, s akit mint nagyon tiszta és felelős embert nagyon szeretek, s Pátzayról

3 tudom, hogy van, de öt-hat évben egyszer találkozom vele. Az én koromban már nagyon nehezen barátkozik az ember. Egy unokaöcsém és tanítványom van Pesten, akivel levelezek üzleti kapcsolat révén is és egyébként is, egy kollégám, Dr. Bródy László, akivel gondjaink és gondolataink közösek, s Dr. Móricz Miklós barátom, akivel szintén kollégái viszonyban vagyunk - ez az a kis kör, amellyel még érintkezem mint magánember. Régebbi időből Kozma Lajos és Ön az, akik ismertek, tudják, ki voltam, amikor elindultam, s úgy érzem, hogy csak Önöknek vagyok emberileg, személyileg felelős azért az útért, amelyet megtettem. Nem lehet közömbös számomra, hogy ön, aki más nézőpontból figyeli a magyar életet, miként vélekedik állásfoglalásomról, munkámról, nézeteimről és arról, miképpen viselem a magyar felelősségnek azt a részét, amelyik rám esik. Én jól tudom, számtalanszor megbizonyosodtam róla, hogy a dolgok mögött nagyjában ugyanazok az igazságok rejtőznek, s nagyon nehéz ezekhez eljutni. Ha igaz ember igaz lélekkel igaz munkát végez, előbb-utóbb el kell jutnia ezekhez az igazságokhoz. De én kapitalista vagyok, vállalkozó, aki ma a támadások kereszttüzében él. Olyan ember vagyok, akinek a személyében ezerféle érdek és felelősség találkozik, és akit ezerfelől támadnak. Ugyanazok, akik támadnak, akik existenciám egész jogosságát vonják kétségbe, lépnek fel természetesen a legnagyobb igényekkel és követelésekkel, s jóformán nem is sejtik, mit jelentenek a követeléseik. Honnan is sejtenék, hiszen kívülről minden másképp néz ki, belülről pedig sohase próbálták. Ha tisztességes embernek érzem magamat, akkor feltétlenül kötelességem a magamba szállás, helyzetemnek, lehetőségeimnek a lehető leggondosabb, folytonos vizsgálata. Hozzájárul ehhez még az is, hogy zsidó vagyok, akinek léte és itteni életlehetősége kétszeresen problematikus, s aki persze többször kollektív felelősséget visel. Ebben a folytonos önrevízióban nincsen is hiány, ez nem lankad bennem soha, s sokszor elbírhatatlan a felelősségnek az érzése. Muszáj néha szinte mesterségesen tompítani, hogy a folytonos tépelődés a tettrekészséget meg ne ölje bennem. Ezért van szükségem arra, hogy az a kevés ember, akinek a véleménye még egyáltalában fontos számomra (hiszen legkeményebb bírója én vagyok magamnak), helyeseljen néha és támogasson. Önről tudom, hogy szigorú bíró - mint ember, mint szociológus, mint pap és mint író többszörösen az. Nem közömbös hát, hogy mennyire értünk egyet az alapvető kérdésekben. Most már látom, hogy nézeteink egyeznek - legfeljebb a szavakban térünk el és abban az egy kérdésben, amelyet Ön megjelölt mostani levelében, de amely csak gyakorlati kérdés, bár döntő számomra. Majd talán kerül egyszer al191