Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

kalom arra, hogy a részletkérdéseket megvilágítsam hosszabb beszélgetésekben, konkrét példákkal. Mert bizony, nagyon nagy bajok vannak. Az első világháború óta a kartelltör vény, a tisztességtelen versenyről szóló törvény és egész sor más törvény útján próbálták megtisztítani az üzleti életet. Már olyan szép és gazdag rendszabálygyűjtemény szabályozza a gazdasági életet, amilyenre a régi gazdasági életben nem is mertünk gondolni, legfeljebb vágytunk utána. És most látjuk, hogy mennyire igaza van annak az angol mondásnak, amely szerint „men, not measures"

4 a fontos. És ember nincs, úgy látszik. Mert az üzleti erkölcs leromlása egyenesen katasztrofális. Olyan jelenségek vannak már régen az üzleti életben, amelyek lehetőségére régen gondolni sem lehetett. Nem tudom és nem akarom ezt itt fejtegetni. De határozottan meg merem állapítani, hogy szakmánk erkölcsi és technikai színvonala nagyon kevés kivételtől eltekintve, katasztrofálisan süllyed. És nem látok kivezető utat ebből a helyzetből. Én magam és vállalatunk minden erejét megfeszítve küzd ez ellen, és igyekszik az abszolúte tiszta és tisztességes állapotot érvényesíteni. Nem jól fejeztem ki magam: nem igyekszik, hanem százszázalékosan érvényesíti is, amenynyire ezt maga döntheti el, amennyiben nem kényszerítik az ellenkezőjére, de olyan esetben, amikor ez az ő elhatározásán múlik: inkább lemond az üzletről, minthogy a nem tisztességes megoldást válassza. És erre naponta csúnyán ráfizet. És naponta kapja a bizonyítékok tömegét arra, hogy amikor más más módszerrel oldja meg a konkrét kérdéseket, az mindig és mindenben a közösség rovására történik. Ami ama bizonyos „érzelmeket" illeti, arra céloztam itt, hogy érzelmi okokból történik a rossz és tisztátalan megoldások támogatása, és így ez az érzelmi állásfoglalás az, amely igazolja Gustaf Casselt

5

, aki szerint az érzelmi politika annak árt elsősorban, akinek használni szeretne. - Nagy a tudatlanság, nagy a zűrzavar minden téren, sokan vannak a felelőtlenek, akik magukat kívánatos elemnek minősítve skrupulus nélkül választják a helytelen megoldást, fel- és kihasználván különféle helyzeti előnyöket, s csak kevés akad közöttük olyan, akinél jóhiszeműséget Iátok, s nincsen mód rá, hogy megmutassuk nekik állásfoglalásuk és tevékenységük ártalmas és veszedelmes voltát. Ne haragudjon, ha fárasztom ezzel a levélváltással, és így belekényszeríteni egy afféle gyóntatói és lelki tanácsadói szerepbe, s csak azt fájlalom, hogy erre nincsen személyesen mód és alkalom, akkor ez mindkettőnknek könnyebb volna, és régen túlkerültünk volna már sok félreértésen. Abba is hagyom most már ezt a kérdéscsoportot, illetve ennek fejtegetését, csak ki akarom egészíteni a fentieket, amit egyre szűkülő baráti körömről mondtam. A gyerekeimről van szó. Nem akarok igazságtalan lenni, mert ha barátaim száma egyre fogy is, van családom. A Feleségem igazi társam gondjaimban és bajaimban, felelősségviselésben és törekvésemben. Csak azt fájlalom mindig, hogy nem tudok neki több nyugalmat, több derűt és biztonságot nyújtani, de ez most igazán nem rajtam múlik, ő is olyan komolyan fogta fel mindig a feladatait, feleségnek és anyának lenni neki mindig százszázalékos kötelességvállalást jelentett. A Kislányom, talán ezt már írtam, tavaly végezte el a zeneakadémia negyedik osztályát. Mikor ezzel végzett, került volna rá a sor a tanárképzőre, amelybe már nem juthatott be. Hogy ezt az évet el ne veszítse, elhatároztuk, hogy megszerzi az érettségit, mert évek óta volt szó róla, hogy ehhez kötik a tanárképzőt. Nagyon tehetséges, lelkes és lelkiismeretes gyerek, aki igen-igen komoly eredményt ért el. Az idén elvégezte a fiú- és leánygimnázium közötti 5. és 6. osztálybeli különbözetit, és a 7.-ből letette decemberben az osztályvizsgát. Most pedig letette a 8. osztály vizsgát és az írásbeli érettségit. A szóbelire a jövő héten kerül a sor Békésen. Akkor kérdezem majd meg, lehet-e 192