Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

reit, mindig sokkal többe kerülnek a köznek, mint amennyit a maga erejére utalt vállalatok ugyanazon idő alatt tudtak volna csinálni, szóval - globálisan nézve azt, amit az ország társadalma mindenkori termelékenységi fokán produkálni tud - minden esetben másoktól vontak el életerőt azért, hogy egyesek kisded érdekecskéit ápolgathassák. Képzelje el, hová vezet ez, ha minden téren, minden termelési ágban ez történik, és mi kallódik el abból, amit föld és ember létrehoz. Éppen az ember érdekében volna fontos a tiszta gazdasági élet megteremtése, amely megfelelőbb emberszelekciót hoz létre, és ezért fokozza a milliók összefogott erejét, ahelyett, hogy elszívná azt. Ha lesz a nyáron idő rá, majd részleteket fogok erről elmondani. Most elnézést kérek az alábbiakért. A gép elszakította a papírt és nincs időm újra leírni a levelet, őszinte barátsággal és sok szeretettel köszönti régi, igaz híve Kner Imre Gépirat, autográf aláírással, K. I. emblémás levélpapírján. MTAK Kézirattár, Ms 4588/132. 1 f. Ugyanerről a levélről másodpéldány: BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 252-253. 1 Rákosi Jenőről (1842-1929) lehet szó, aki író, publicista volt. 1881-ben másodmagával indította el a Budapesti Hírlapot, melytől 1925-ben vált meg. Egy emberöltőn át az ún. középosztály és a dzsentri politikai és világnézeti vezére volt, a nemzetiségek erőszakos elnyomásának hirdetője, az I. világháború után a revíziós törekvések élharcosa. 121 Z[engő]V[árkony], [i9]42. VI. 3. Kedves Barátom, közhely a romantikus irodalomban, hogy két ember sohase érti meg egymást, két világ, beszédjük egymással csak monológ lehet stb., stb. Hát ez igaz szerelmesek közt, mert érzelmeket csakugyan nem lehet érteni, vagy olyan emberek közt, akikben hiányzanak az egymást megértés feltételei a kor, a szellemi színvonal, műveltség stb. különbségei miatt. Mindez nincs köztünk. S ezért kezdettől fogva tudtam, hogy egyetértünk - csak éppen a levél nehézkes formája a dialogizálásnak. Hogy mennyire így van, utolsó levele kitűnő - mindenképpen kitűnő - bizonysága. Legjobban úgy válaszolhatnék rá, hogy a személyes vonatkozású sorait elhagyva, leírnám, aláírnám, s elküldeném Magának - mert hát éppen ez az, amit én gondolok, s amit jobban megmondani nem tudnék. Azaz - én még valamit elhagynék: az érzelmi és tisztességbeli dolgok említését. Mert hogy a gazdaság nem érzelmi és tisztességbeli dolog, olyan tétel, sőt, az ön szavával élve, törvény, mint a „tiszta" gazdasági élet megteremtésének szükségessége - a kettő tulajdonképpen egy -, s annyira magától értetődően ilyen, hogy róla én még csak nem is beszélnék. Annyira nem volt soha eszemben a kettőnek összekeverése, ön mégis, még mindigi ilyesfélével gyanúsít, különben nem argumentálna még mindig a nem-érzelmek-szerint-himbálózó, nern-támogatással-kalózkodó gazdasággal. Nincs nálam nagyobb ellensége a támogatás olyan fajtáinak, amilyenekről ír, és R. J.-t s hasonlókat Al Caponenál sokkal veszedelmesebb közellenségnek tartom. De semmi se változtat azon, hogy a gazdaság nem öncélú, mint a művészet. Magán kívül eső célja van, de azt önmagán belül kell elérnie, vagyis olyannak lennie, hogy az a cél 189