Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

Mi itt most nem járunk sehova, legfeljebb egyszer egy héten a moziba. Egyetlen életkeretünk a műhely és a lakás, de a Feleségem az egész napját a lakásban tölti, sokszor hetekig az utcára sem megy ki. Ezért nekünk a környezetünk roppantul fontos, és időnként szerzünk bele valami újat, amiben örömünk telik, s ami nem kerül sokba. Most látom, hogy a környezetnek, amit teremtettünk magunknak, mekkora hatása volt a gyerekeinkre. És éppen ezért kitartok amellett, hogy ezt a környezetet frissítsem időnként, mégpedig magyar dolgokkal és főként népi eredetűekkel. - Ehhez kérem most az ön segítségét. Nem tudom, olvasta-e már a Szekfü-féle „Mi a magyar?" című anthologiában

2 Kodály cikkét? Felejthetetlen mély élmény volt mindnyájunk számára. A kislányom most tanul nála magyar népzenét, és időnként beszámol arról, miket szokott Kodály ezeken az órákon mondani. Most egy szép tervvel foglalkozom, nagy üzleti elfoglaltságom mellett. Előkészítem a Misztótfalusi Kis Miklós Mentségének betűhű kiadását,

3 Egyszer ezt már kiadta Gyalui Farkas 1902-ben, de nagyon csúnya formában, s ez a kiadás sem szerezhető meg. Csak Privatdruck gyanánt csinálom, a nyomdászat 500 éves jubileumára. Sok gonddal jár, s lassan megy előre, de talán meg tudom valósítani. Más újságot nemigen tudok mondani. Október vége óta most voltam először ismét Pesten, vagy 8 napig. Második nap majdnem hazaszöktem, annyi szomorú és csúnya dolgot tapasztaltam, de azért vannak jelek, amelyek vigasztalóknak látszanak. Én nem vagyok próféta, mint ön, s így nem tudok ezekből jósolni, de talán most már én is optimistábban látom a jövőt. Csak nagyon kell imádkozni, hogy meg tudjuk őrizni semlegességünket, és távol tudjunk maradni a háborútól. Annak erkölcsi, anyagi és ideg-erőpróbája megint nagy kárt tenne a nemzettestben, sok értéket pusztítana el, amit nagyon nehéz volna megint pótolni. Nem tudom, megírtam-e már, hogy a múlt év végén a teljesség kedvéért kinyomattam újra kiadványjegyzékemet,

4 és szétküldettem a könyvkereskedőknek. Bevezetését szíves figyelmébe ajánlom, s egyben megkérem: ha van valami a jegyzéken, ami önt érdekli, és ami még nincs meg önnek, írja meg nekem, hogy elküldhessem. Persze a keresletben semmi jele annak, hogy a könyvkereskedők a szétküldött katalógusokat fel is használták. Egy antikváriussal diskuráltam most Pesten, aki elmesélte, hogy egy ismerőse, egy intelligens zsidó hölgy, akit most nemrég leépítettek, karácsony előtt egy hétig álldogált a kirakata előtt, a végén bejött, vett vagy 25 pengőért Kner-kiadványokat, s aztán egyenesen meghatva, könnyes szemekkel simogatta, amikor becsomagolta neki. És van egy vevője, egy Mayer Ferenc nevű levélhordó, aki időnként vesz egy-egy Kner-kiadványt. Ugyanakkor bejött egy elegánsan öltözött vidékinek látszó úr, és a Kner-féle Madáchért „egy pengőn aluli" összeget kínált. Ennek az antikváriusnak adok időnként cserébe régi könyvekért kiadványokat nagy engedménnyel, hogy legyen mégis egy hely Pesten, ahol a könyveim kirakatba kerülnek, s az ilyen emberek meg tudják venni, összes nettó forgalmam 100 pengő körül szokott lenni kiadványaimból a könyvkereskedelemben, évente. Most szereztem vagy 30-40 kötet régi könyvet. Egy igen szép velencei Vergiliust, csodálatos szedésmegoldásokkal, egy 1501-es Temesvári Pelbártust és egy nagyon szép Plantint (Justus Lipsius leveleit), s a többi csupa 18. századvégi és 19. század első feléből való magyar nyomtatvány.

5 Nagyrészt a Kodály cikke tette tudatossá bennem megint, hogy van valami, amit úgy hívunk, hogy „latinitás", s aminek nálunk olyan döntő szerepe van, nyilván akkora az affinitásunk vele szemben, hogy ezért állt ellent a tipográfiánk 151