Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

fordulat következik, nem lesz kivel, és át fog fordulni minden egy ellenkező előjelű végletbe, amitől Európát az isten őrizze meg ... Ami engem illet: a múlt évi műtét után bizonyos kis utóbajok jelentkeznek, s főként iszonyúan fáradt vagyok. Muszáj elmennem pihenni. Mivel bizonyos elintéznivalóim vannak a Dunántúlon, egy kis körutat teszek, Székesfehérvár - Veszprém - Fűzfő -Papírgyár - Zirc - Pannonhalma - Győr - Esztergom körúton ismét Budapestre. Sajnos, Pécs felé ebben az esztendőben nem jutok el. Ha azonban ön jön Pest felé, kérem, írja meg idejében, hátha össze lehetne a dolgot egyeztetni. Valószínűleg hétfőn vagy kedden indulok, és 14 nap alatt - beleszámítva a pesti elintéznivalóimat is - már vissza is kell érkeznem. Ami pedig a zsidótörvényt illeti: öcsém frontharcos volta révén megússzuk valószínűleg a mostanit, de máris az a helyzet, hogy Mihály fiam nem örökölheti az iparengedélyemet. A fiú nyolcéves kora óta dolgozik minden vakációban, és most végzi a hatodikat, két év múlva, ha engedik, érettségizhet, és kezdhetné a tanonci pályát. Most tudja, hogy ahogy jelenleg a helyzet áll, nem folytathatja azt, amit a nagyapja kezdett és az apja folytatott. Azt is tudja, hogy ez az egész üzemnek egy adott időpontban való elkótyavetyélését jelenti, vagyis szemétté és kiárusítási tömeggé válását mindennek, amin a munkánk alapul, és ami szétszedve teljesen értéktelen vacakká válik, habár benne két élet tradíciója van (pl. a betűk összeválogatásában stbi) felhalmozva. Mit tegyen az ember? Kezdje már most, hogy hanyagoljon el mindent, hagyjon mindent szemétté, ócskavassá válni, szüntesse be az üzem lelkiismeretes és gondos ápolását, és inkább minden tartalékot vonjon ki belőle, hogy a gyerekeinek pénzt hagyjon, vagy folytassa tovább a lelkiismeretes karbantartást, minden mozgósítható tartalék beépítését, amit a mai viszonyok szükségessé tesznek, mert a lecsökkent forgalom mellett nem lévén meg a normális jövedelmezőség, a tartalékok harcbavetésével lehet úgy-ahogy a színvonalat fenntartani. Vagyis: áldozza fel a családja részére rezerválandó tartalékokat az ember azért, hogy az üzem a más prédájává váljon, s maga hátvéd nélkül maradjon egy szerencsétlen fordulat esetén? És lelkileg: hitesse el a gyerekkel továbbra is, amiben eddig nevelte: hogy magyarnak, hívő és bízó embernek kell maradnia, akinek jóban-rosszban ki kell tartania, s tovább is készülnie kell arra a pályára és feladatkörre, amerre születése és körülményei predesztinálták? Olyan abszolút becsületes és jóhiszemű, annyira minden vágya kisgyerek kora óta ez a feladatkör, hogy állandóan hazarimánkodná magát Pestről, alig akar visszamenni a szünetek után, és még az apró gyerekravaszkodások erejéig sem tud jogosulatlan előnyt igénybe venni, teljesen kiszolgáltatott a hazudni- és színlelninemtudásában. Dobjam oda áldozatul annak a vak véletlennek, hogy eltölt éveket az itt szükséges és sehol másutt fel nem használható dolgok megtanulásával, és aztán mégis el kell kotródnia innen, hiszen egyelőre legfeljebb nyomdai munkás lehet, ameddig ki nem terjesztik az arányszámot a fizikaiakra is, ami a közszállító üzemekre nézve miniszteri rendelettel már meg is történt néhány hónap előtt? - Mit teszek, ha felbukkan benne a gondolat, hogy nem szabad jóhiszeműnek és tisztességesnek lennie, mert ez életveszélyes? Most erre képtelennek tartom, az anyjuk is és mindkét gyerek is kijelentette, hogy nem tudna másutt élni, nem akar menni semerre sem, és inkább itt nyomorog mint másutt. A kislányom most végzi a második akadémiát, a legjobbak között van az osztályában, egyszerre tanulta meg a Bartók-Kodály-féle kis népdalokat a beszéddel, napi hat órát gyakorol, tanul szorgalmasan, szintén nyolcéves kora óta, s feltétlenül számolnia kell azzal, hogy még magántanítással sem foglalkozhat majd, mert nem veszik fel a kamarába. 144