Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

78 Gyoma, 1938. december 3. Kedves Barátom! örömmel vettem kedves sorait, már a borítékon az ismerős betűknek nagyon megörültem. De érdemben válaszolni nem tudok levelére. Csak a félreértések egyik részét akarnám tisztázni. Én nem azt mondottam, hogy hetenként járok Pestre, hanem azt, hogy havonta. De 1936 óta betegeskedtem, ritkábban mentem fel, s nem is minden hónapban, akkor pedig időt és pénzt röntgenvizsgálatokra s egyebekre kellett áldoznom. Ez év elején pedig hat hetet és egy kis vagyont költöttem el egy epekőműtétre, amely után tavasszal és nyár elején is csak részben voltam munkaképes, dolgom pedig rengeteg volt. Azokkal a közigazgatási „marhaságokkal" voltam elfoglalva, amelyeket ön jelölt így meg, de amelyeket én szépnek, érdekesnek, fontosnak és hasznosnak is tartok, s amelyekben szakértőnek is mondhatom magam. Olyan szervezési és munkakönnyítési munkát végeztem el a magyar közigazgatás számára, amellyel nemzeti hivatást teljesítettem, s amely most önmagába bukik bele. Túlságosan jó és differenciált, túl intelligens, s emiatt nem lehet elég olcsó, mert az emberek nem a munkaeszközt, hanem az „árut" látják a közigazgatási nyomtatványban, s beleesnek abba a látszattakarékosságba, amely mindennél drágább a világon. A félreértés tehát ott van közöttünk, hogy a találkozásunk elmaradása körül semminek oka nem vagyok, sőt: idő és pénz híján nem is számíthattam erre. Legfeljebb arról lehetett volna szó, hogy Ön egyszer, amikor Pesten jár, értesít engem, és összehangoltuk volna az utazás időpontját, amire egy bizonyos fokig megvan a lehetőség. Ami a helyzetet illeti: emlékeztetem Önt Sükey Károlyra,

1 aki dadogó ember volt, s 1848. március 15-én azt kiáltotta közbe a Pilvaxban, hogy: mmmost nnnincs sszükség o-o-okos emberekre. Nem tudom, mely lapokat szokta olvasni, s szeme elé került-e Brinkmann

2 német államtitkár előadása a német helyzetről, amely egészen szokatlan őszinteséggel vázolta az ottani gazdasági rendszer felépítésének következményeit, s sürgősen más irányt javasolt, s éppen a magángazdasági iniciatíva mennél gyorsabb és mennél szélesebb körű bekapcsolását a hivatalos gazdálkodás helyébe. Egy svájci lapban is olvastam erről, sokkal szabadabban persze, bírálatot, mint ahogy itt írtak róla. Mindez persze nem használ semmit, mert az eseményeket sokkal inkább érzelmek irányítják, mint valaha. Nekem eltökélt szándékom, hogy kitartok a posztomon a végletekig. Érzelmileg sem tudok mást tenni - én nem tudok másutt, mint magyar földön és magyarul élni, s az elmenésnek minden technikai előfeltétele és a hozzávaló pénzem is hiányzik. Most már évek óta sokkal több áldozatot hoztam személyzetem együtt tartásáért, mint szabad lett volna, s nem tudok ezen változtatni most sem. Személyes tartalékom egy fillér sincs, mindenem, amim van, be van fektetve az üzletbe. Ezt pedig sokkal könnyebb elpusztítani, mint gondolnák az emberek. És akkor még az szerintem igen kevés is, amit az embereimnek nyújtani tudok, az is veszélyeztetve lesz. Hogy tudja mi a helyzet: járásunkban két nagy község van, Gyoma és Endrőd. A két község együttes területe 65.492 kat. hold. Együttes lakossága 1920-ban 25.792, 1930-ban 26.172. A természetes szaporodás ezen idő alatt volt 2515 lélek, a tényleges szaporodás csak 380 lélek, elvándorlási veszteség tehát 2135. íme: a helyzet az, hogy a háború előtt nekem volt 130 alkalmazottam, most van kb. 60. 133