Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

Rendkívüli lelki erőfeszítéssel, őszinte megrendüléssel ma mondottam fel ismét ötnek. Ezt is a végtelenségig halasztottam. Az 1912. év óta egyetlen kísérlet nem történt arra, hogy valaki is itt munkaalkalmat teremtsen, semmiféle olyan vállalkozás, amely ide munkát hozna, itt nincs az enyémen kívül. Engem pedig az idők felőrölnek. Mert hogy van malom, amely az itteni búza egy részét felőrli, az semmi, hiszen kereskedelmi őrlés alig van, a külföld a melléktermékek és az őrlési haszon kedvéért alig vesz tőlünk lisztet, csak búzát!!! Ipari vállalkozás semmi nincsen. A földreformban kapott földek nagy részének új gazdái nem fizetik az adót, nem fizetik a törlesztést, kiélték a földeket, és tönkrementek rajta. Gyomán talán e tekintetben valamivel jobb a helyzet, de a környéken ez az eredmény. Űj, felosztható birtok már kevés van a határban, s közöttük olyan is, amelyet a városok ellátása szempontjából vétek lenne felosztani. íme: világosan látható, hogy miként kergeti el az extenzív mezőgazdaság és az ipari mellékkereset hiánya erről a legmagyarabb vidékről az embert, miként csinál belőle városi gyülevészproletárt. És akkor bennünket, akik a legnehezebb viszonyok között, a legsúlyosabb személyi áldozatokkal is megmaradtunk a faluban, éppen úgy elér a végzet, mint mindenki mást. Kivételes elbánást nem is igényeltem soha. De meg vagyok győződve, hogy a pusztítás teljesen irracionális, a kezdeményező erő, a vállalkozás végzetes pusztulására fog vezetni, s ha nagy állami szervek esetleg egyet-mást pótolnak is, nem gazdaságos termelésükkel, rossz bérpolitikájukkal, állandó, közpénzekből pótlandó deficitjükkel csak az ország további elszegényedését fogják okozni. Ha egy napot vagy kettőt együtt tölthetnénk, és elmagyarázhatnám önnek álláspontomat, amelyről a háború előtt és alatt kelt, most előkerült leveleimből látom, milyen szervesen nőtt ki életemből és munkámból, meg tudnám győzni Önt is, hogy van olyan emberséges, mint bármely más érzelmi álláspont, mert realitásokon nyugszik, s mert az egyetlen lehetséges és tényleges megoldás felé mutat. Minden más éppen úgy rombol, ha jóindulatú is, mint a rosszindulatú rombolás szelleme, mert a lehetetlent akarja, élő emberek bőrére és rovására. De mindez most már nem érdekes. Attól félek, megszűnhet máról holnapra annak a lehetősége is számomra, hogy ilyesmivel foglalkozzam, mert sokkal akuttabb problémákkal kerülök majd szembe. Én csinálom azt, amit csinálnom kell és amit csinálni tudok, az utolsó percig, s mert meg vagyok győződve, hogy reálisan, okosan és tisztességesen csinálom, s a nemzet igazi érdekeit szolgálom vele, bíznom kell abban, hogy el nem veszhetek. Ha mégis el kell vesznem, az nem jelentheti azt, hogy nem volt igazam. Ez az érzés egyelőre az uralkodó bennem, ha a jövőben bízni már nem is bírok. Köszönöm az Ön kedves levelét, önön kívül alig akadt barátaim között, aki egy ilyen gesztusnak velem szemben szükségét érezte volna, s ez fáj az egészben legjobban. Szeretettel köszönti Kner Imre Gépirat, autográf aláírással, K. I. emblémás levélpapírján. MTAK Kézirattár, Ms 4588/118. 1 f. Ugyanerről másolati példány: BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 175-176. 1 Sükey Károly (1824-1854) - újságíró, költő, tanár, a márciusi ifjak egyik vezére. A történelmi emlékezet igazságtalan volt hozzá, mert legélesebben a Kner Imre által is idézett mondatot őrizte meg. 2 Brinkmann - feltehetően Magyary Zoltán vendége volt. (Vö. Tanítványok c. film). 134