Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése (Sümegi György)

Kner Imre és Fülep Lajos levelezése lényegesen gyarapítja a személyükre, munkásságukra, sőt a korszakra vonatkozó ismereteinket. Mindkettejük máig teljes mélységében még föl nem tárt életművének megismerésére, ismeretlen elemeik közzétételére ösztönözhet. Fülep teljes levelezése kiadásának megindulása a közeljövőben várható (Csanak Dóra gondozásában), kéziratban maradt írásainak legfontosabbjai is publikálás előtt állnak (Tímár Árpád szerkesztésében). Fülepre, az időtálló fülepi műre és magatartás-példára a centenáriuma körüli időben több fontos napilap- és folyóiratpublikáció,

17 önálló kiadvány hívta föl a figyelmet.

18 Ahogy születése 90. évfordulója körüli időben is több fontos kiadvány megjelent.

19 Akkor a leglényegesebb és legfontosabb a Füleptől kiadott, az életmű javát magába foglaló három kötet

20 megjelentetése volt, míg születése centenáriumán inkább a Fülepről szóló írások kerültek túlsúlyba. Ez utóbbiak sorába tartozik Fodor András naplója,

21 amelyből az 1947-ben Budapestre visszakerült, professzorként rehabilitált, a tanításban és a tudományszervezésben aktív szerepet vitt professzor életének utolsó évtizedei bomlanak elénk. Emberi és tudósi formátumossága, ítéletalkotó képességének páratlan egyedisége ma is eleven példaerejű. Ugyanúgy az időben meg nem ismételhető és ismétlődő egyszeriség és egyediség, mint ahogy Kner Imre munkája sem folytatható egy, az ő korától, körülményeitől merőben eltérő időszakban. A Kner levelezéskötetet bevezető Ortutay Gyula vélekedése is üres szólam erről: „s életének tanítása, művének szelleme ma elevenebben él, mint alkotókedvének legdiadalmasabb idejében. (...) De az évek késlekedését rendbe tettük, s amit ő is lényegesnek tartana, a mi művelődéspolitikánk, a szocialista Magyarországé, megvalósította annyi nagy magyar előd álma mellett az Ő álmait is."

22 Erre azonban semmiféle kézzelfogható bizonyítékot nem találhatunk. Bizonyosság „csupán" a Kner-hagyaték háború utáni megmentése (noha Ortutay is beismeri: „Tudjuk, s nem bocsáthatjuk meg magunknak, hogy 1945 után nem rögtön fogtunk hozzá hagyatékának megmentéséhez"), szellemi javainak, munkássága eredményeinek publikálása. E munkában a legtöbbet unokaöccse, volt tantíványa, Haiman György végezte, aki Kner legfontosabb írásainak

23 sajtó alá rendezője, a gyomai nyomdatörténet legelső kutatója,

24 számos Knerről szóló írás szerzője. A gyomai Kner Múzeum publikációi és a folyóiratokban gyarapodó Kner-levélpublikációk

25 tartják fönn a tipográfus, a könyvművész iránti érdeklődést és egyúttal biztosítják szellemi hagyatéka mind teljesebb birtokbavételét. Születésének centenáriumán (1990) bizonyosan ugrásszerűen megszaporodnak majd az őt idéző publikációk. Fülep Lajos A S^/fem-incidenssel, magas esztétikai igényességével, a Szellemi Tudományok Szabadiskolájában tartott előadásaival, kritikáival és barátságával is befolyásolta valamelyest a könyvművészt. Fülep a túlélő, Kner halála után is nyilatkozik róla, méltán ünnepli benne a század legnagyobb magyar könyvművészét. Fülep nemcsak hivatott erre a feladatra, de kötelességének is érzi. Fülep joga is ez, hiszen „szigorú szeretettel figyelte a fiatal Kner Imre első munkáit, s a későbbi éveinek is egyik legjelentősebb vitázó társa maradt. (...) Fülep valóban jól ismerte a fiatal férfit, a kezdetek ízlésbeli tévedései ellen minden kímélet nélkül s nagyon helyesen lépett fel, s ezzel segítette Kner Imrét s az egész Kner nyomdai vállalkozást a tiszta, szép tipográfia útjára, a sík felület és a betűk esztétikájának művészi megoldásaira."

26 Ortutay mellesleg elismeri róla, hogy a Kner-levelekhez is „a méltó bevezetőt bizonyára Fülep Lajos írhatná"

27

, de barátja, volt szegedi egyetemi társa, a fametsző Buday György védelmében támadja Fülepet, Knert is belevonva: „Az is igaz, hogy nem minden ítéletét fogadnám el, különösen Buday György metszetei ellen 12