Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése (Sümegi György)

hozott apodiktikus ítéletét. Elég kár, hogy Kner Imre ezt a véleményét vita nélkül fogadta el - Fülep tekintélyét oly vitathatatlannak vélte -, pedig Budayval való barátsága éppen ezekben az években született."

28 Természetesen nem tekintélye miatt, hanem megalapozott és határozott művészettörténeti érvei szerint jogos Fülep Buday értékelése. Buday György fametszeteit elsősorban barátai, a Szegedi Fiatalok köre túlozta jelentékennyé, művészettörténeti fontosságúvá. Köztük persze nem volt művészettörténész, s efféle fölkészültség dolgában Fülep nyomába nem érhettek. Az ő karakteres és indokolt véleményét még Kner leveleit bevezető írásában is fontosnak érezte visszautasítani Ortutay. Fülep - mint már utaltam rá - az 1958. május 22-i ünnepi esten emlékezett meg először Knerről. Kéziratban maradt fogalmazványában bemutatja a levélíró Knert, kiemeli kettejük levelezésének legfontosabb momentumait, és eljut Kner munkája lényegének megfogalmazásához : „1932: Szabó Lőrinc: Te meg a világ - írom neki: ez az! (Kiemelés végig FL-tól) tiszta tipográfia - lap, tükör, betű aránya, szerkezete tökéletes - de ezt kevesen látják meg majd! Válasza: igazam van, ezt akarja tovább csinálni -fél évig dolgozott a könyvön. 1933: A tipográfiai stílus elemei - remek elemzések. A dedikációt nem értem, megírom neki: XY-nak mint fogékony tanítványa, egy régi pofon emlékére. Válasza: az 1910-es eset felbőszítette, de aztán gondolkodóba ejtette: ha egy ilyen ember igy kitör, valami lehet a dologban. Nem hagyta nyugodni - évek folyamán eljutott oda. Megértése fordulat. Ezért kellett elmondanom, mert szerintem ebben van Kn. I. egész egyéniségének, pályájának, eredményeinek nyitja: mindig, mindenből tanulni - s a legnehezebb: megbocsátani másnak, ha a másiknak igaza van. Az emberi nagyság, a nőni, haladni, fejlődni tudás nyitja: mindig nyitva lenni, nem bezárkózni."

29 Fülep élete legvégén, a Kner-levelek kötet 1969-es megjelenése után még egyszer és véglegesen, körültekintően összefoglalja mindazt, amit kettejük kapcsolatáról és Kner Imre fontosságáról, életműve jelentőségéről tudni érdemes. Ugyanakkor elősorolja a kötet hibáit, bántó hiányosságait, s összességében szigorúan minősíti a levélválogatást: (...) „a könyv úgy, amint van, ti. az anyagi tárgy szerkesztménye, a nyomdai munkát kivéve, a dilettantizmus terméke. S ez nem fér össze Kner Imrével, a könyv nagy művészével."

30 A levelezők (a XX. század legnagyobb magyar művészetfilozófusa és a könyv azóta is páratlan nagy művésze) magatartása mintaként, példaként rögzülhetne nagy egyéniségekben szegényebb utókorunk tudatában. Sümegi György 13