Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése (Sümegi György)

magyar könyvet: tiszta, áttekinthető tipográfiát, ökonomikus művészeti elrendezést. Saját díszítőanyagot használtak, gondosan és nagyfokú tudatossággal szerkesztették sorozataikat (pl. Király György: Monumenta literarum, Kner-klasszikusok). Természetesen Gyomán is jelentek meg gyenge vagy közepes költőknek, kevésbé színvonalas íróknak művei, mint ahogy a korszak más kiadóinál (Tevan, Amicus stb.) is előfordult ez. Füst Milán Kner Imréhez írt őszinte, majdnem kíméletlen sorai általános érvényűek: „Kner Izidor Gyomán az egyetlen tisztességesnek látszó kiadó. Bizonyára az is. Jól bánik az írókkal: szépen adja ki őket - s bizonyára idealizmus vezeti, az kétségtelen. Igaz, hogy kissé egyoldalú a szerzők megválogatásában, igaz, hogy kedvenceinek egy csomó értéktelen munkáját is kiadta, de ez nem baj, ez az ő dolga."

13 A megjelenő, a Kner kiadású írások színvonala állandó vitakérdés Fülep s Kner között, de Kner más levelezőpartnereinél is. Fülep mellett pl. Szabó Lőrinc is kritizálja Hevesyt („Kifogásolnivalóm is van elég benne")

14

, Kner emiatt magyarázkodásra kényszerül: „Nem mindenben értek vele egyet: s hogy mégis kiadtam, az azért van, mert ma mégis ő az egyetlen itthon, aki vállalta a modern művészet propagálása feladatait, s amellett nem a régi, még az impresszionizmusban felnőtt kritika szempontjait alkalmazza. (...) egészen bizonyos az is, hogy Hevesy pl. (ez köztünk maradjon) a saját maga számára is nagyon leegyszerűsíti a problémáit, hogy könnyebben megoldást találjon rájuk, de az is bizonyos, hogy neki ma van bizonyos publikuma."

15 A Kner kiadta kérdéses vagy egyértelműen gyenge színvonalú művekkel szembeállíthatók azok az írók, akiket barátai szívósan ajánlgattak kiadásra: Illyés Gyula, Kodolányi János, Féja Géza, József Attila, Pap Károly, Németh László, Füst Milán, Vas István. Kner ugyan újra és újra elcsábul egy-egy könyv megcsinálására, de könyvkiadásra buzdító barátai tanácsait, ötleteit következetesen, egy-két esetben önfejűén utasítja el. Csak a saját meggyőződése szerint ad ki, még a hozzá talán lelkiekben is legközelebb álló Balázs Béla ajánlására sem mozdul meg. „3 V2 évi bécsi színikritikusi időm alatt beérkeztem mint újságtárcaíró és író, és Bécset már lelegeltem, megyek tovább Berlinbe. Itt küldök neked egy kötetre való verset legmelegebb (kiemelés: BB) ajánlásommal. József Attila nevű egészen fiatal és roppant tehetséges költő versei. Bájos frissesség, színes sokrétűség és mindig meglepő spontaneitás. Nagyon örülnék, ha kiadnád ezeket a verseket. Ha mindjárt felelhetsz, aminek örülnék, akkor írj."

16 Az új irodalom, az újként föllépő, fiatal írónemzedék műveit Kner kiadóként már nem tudta vállalni. A kecskeméti Tóth László és Püski Sándor, meg Cserépfalvi Imre végezte az ő könyveik és folyóirataik (Tanít, Válasz, Magyarságtudomány, Apolló) publikálását. Az új művek kiadására fölhívó ötletekre reagálva Kner egyre görcsösebben és elkeseredettebben ismételgeti üzleti kalkulációit, s azt, hogy ráfizetés, csupa ráfizetés - a háború éveiben különösen az - a minőségi könyvkiadás a vállalkozásokat maga alá gyűrő korban. A levelezésben Fülep Lajos és Kner Imre magántörténete szervesen és gyökereiben egybefonódott a kor történetével, társadalmi és üzleti meghatározottságaival. Kettejük levélpárbeszédét ritka személyes együttléteik teljesítik ki. Fülep és Kner a két háború közti évtizedekben kétszer találkozott: 1932. augusztus végén Kner volt Zengővárkonyban, 1943 augusztusában (22-én estétől 25-én reggelig) pedig Fülep töltött Gyomán, Kneréknél vendégségben úgy 60 órát. Mindkét személyes találkozás jobb megértést, kapcsolatuk elmélyülését is jelentette egyúttal. A kettejükről Gyomán készült közös fényképfelvételek (Kner Imre fia, Mihály volt a fotós) barátságuk legfontosabb kép-dokumentumai. 11