Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

ségért és a komiszságért, és mindezt hinterrücks

2 és heimtückisch

3

, személyes kiállás nélkül, sőt szemtől szembe a legkegyesebb pofával mívelték velem. Én aztán csakhamar, mint csakugyan lege artis kitanult nyomdász, szereztem a munkám révén bizonyos respektust magamnak, s arra az álláspontra helyezkedtem, hogy egyszerűen nem vettem semmit tudomásul, és végül mégiscsak megunták. De a szakiskola vezetősége és az öreg művezető, akik pedig tudtak minderről, szintén nem álltak mellém, és nem mertek szembeszállni ezzel a „közszellemmel." Azóta aztán nemigen érhet engem meglepetés német részről, sok mindent megértek bennük, sohase volt hozzájuk bizalmam, s azt kell mondanom, hogy mindennek dacára itthon mindig több emberséget tapasztaltam, mint Németországban, ahol gyakran megfordultam. Nem tudom, olvasta-e Ön valaha az Otto Julius Bierbaum „Stilpe" című regényét.

4 Abban is van egy és más ebből a Németországból. - Én más nyelvet nem tudok a németen kívül, egypár napos belgiumi és hollandiai régi utazáson és kétszeri abbáziai és velencei kiránduláson, s egy svédországi kongresszusi kiránduláson túl csak Németországot és Ausztriát ismerem valamennyire. Én nem tudok arra az álláspontra helyezkedni, mint Ön, mert nem éltem másutt soha, s nem tudom elképzelni sem azt, hogy másutt éljek. A gondolkozásom formái, az egész lelki berendezettségem az itteni viszonyokon, élményeken, tapasztalatokon épült fel, az óvodában is parasztgyerekekkel jártam együtt, számomra ez annyira adott környezet és világ, hogy vitatkozni sem tudok vele. így van, s ebben kell dolgoznom, s ha sok-sok minden fáj is és rosszulesik is, annál inkább érzem azt, hogy itt kell kitartani és valami rendes dolgot csinálni. Ha tudná Ön, mi mindennel kell megküzdenem, mennyi munkával, áldozattal és milyen viszonyok között igyekszem úgy-ahogy tartani a színvonalat, átmenteni jobb időkre azt, amit szeretnék átmenteni - talán csodálkozna, hogy rég ott nem hagytam, s mégsem tudom elképzelni, hogy itt hagyjam. Nincsen fantáziám, és már nem vagyok elég fiatal ahhoz, hogy másutt gyökeret eresszek, de ezt régebben sem tudtam elképzelni. De nézzen körül a világban, s mondja meg: sokkal több oka van másokat jobban szeretni a magyarságnál? Ha őszinte akar lenni önmagához, akkor bizony nemmel kell felelnie. Van nálunk egy hősi emlékmű, amelyen 500-nál több név van felvésve. Mezőtúron voltam a héten, ott 1100 nevet olvastam meg. De amikor néhány év előtt a Semmeringen voltam, ott átmentem Mürzzuschlag-ba, mert nem láttam még osztrák kisvárost közelről, ott már csak 120 név volt az emlékművön. Én azt hiszem, hogy igaz a „mens sana in corpore sano"

5 elve, vagyis ez az elvesztett anyag az akkori legjobb emberanyag volt, s hogy nálunk speciális helyzetünknél fogva a vérveszteség sokkal nagyobb volt. Nem tudom, tudja-e ön azt, hogy a monarchia felmentettjeinek csak 18 százaléka volt magyar, 82 pedig osztrák. Akik pedig szolgáltak, azok is sokkal többet voltak tűzben, mint az osztrákok. A gyomaiak a 101. közös gyalogezredben szolgáltak. A hadosztályban volt még a 39-es debreceni ezred, s ezenkívül a 70-es péterváradi szerbhorvát és a 102-es prágai cseh ezred. Hát persze, hogy amikor szorult a kapca, akkor nem ezt a két nyilvánvalóan megbízhatatlan társaságot küldték előre. Amikor a java emberanyag bevonult, a magyar kormány, nem lévén hadiiparunk, nem tudott annyi embert felmentetni, mint az osztrákok, ezért a java emberanyagból sokkal többet kellett odaadnunk. A fent jelzett viszonyoknál fogva ebből sokkal többet veszítettünk el. Felmentve nagyon kevesen voltunk. Nálunk tehát abból a generációból, amelyhez mi is tartoztunk, sokkal kevesebb maradt meg épségben. Talán ezzel tudnám magyarázni azt a kétségtelen szín110