Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

vonalsüllyedést, amely megvan a világon mindenütt, de nálunk talán fokozott mértékben. A mi embergazdálkodásunk speciális közjogi viszonyainknál fogva sokkal felelőtlenebb és könnyelműbb volt, s nem a magyar szempontok irányították. Hogy pl. a szakemberekkel hogy bántak el, s a java nyomdász emberanyagból mennyivel több pusztult el nálunk, mint Ausztriában, arról konkrét adatokkal tudok szolgálni, s a módszereket és okokat is ábrázolhatom, de ez levélben messze vezetne. Ehhez járul aztán még egy csomó kulturális tényező, s politikai és egyéb mellékkörülmények, amelyek okozták azt, hogy a mi generációnkból olyan sokan vannak félretolva, tétlenségre kárhoztatva. - Mindennek megvan a maga oka, csak emlékezni kell. Haraggal, gyűlölettel ezen nem tudunk segíteni. Az a meggyőződésem, hogy már az is nagy dolog, ha az ember kitart a helyén, kötelességtudással és az adottságainak teljes érvényesítésével, becsülettel elvégzi a maga munkáját. Már ezzel is hat, ezzel is kiveszi a maga részét a generációja munkájából, s a dolgokban van belső igazság és erő, sok minden hatni fog később ezeknek az erőknek és igazságoknak a hatása folytán. Hogy persze ki lehet-e várni, az más kérdés. A „Szép Szó" első számát csak a kirakatban láttam, de nem olvastam. Nem tudok rendszeresen olvasni, mert napi munkám után kevés energia és idő jut a muszájolvasmányon túl a kedvem szerintire. Valahogy azonban a cím azt a példaszót juttatja eszembe, hogy „szép szó, ha megtartják, úgy jó." Már annyi első szám fordult meg a kezemen, amelynek ígéreteit sohase tartották meg. Lehet, hogy komiszság tőlem, s ellentétes a fenti álláspontommal, de nem is győzöm figyelemmel kísérni mindezt. - Ami pedig azt illeti, hogy kik maradnak meg a piarcon, s mi mindennek nincsen konzekvenciája? Hát van nekünk egy közigazgatási szaklapunk, amelyet még a Csinszka

6 apja

7 alapított, s a legkomolyabb orgánum ezen a téren. Sajnos, sokszor nem az, ami volt valamikor. Ebben nemrég megjelent egy mélabús cikk egy nyűg. címzetes belügyi államtitkár tollából, aki megállapítja, hogy sajnos, a községi autonómia már csak árnyék, s milyen nagy baj és kár ez. Senki sem akadt, aki megírja, hogy éppen a mélabús cikk szerzője volt az, aki 1924-25-ben kiadott rendeleteivel sírba tette ezt az autonómiát. De nyilvánvalóan részletekben elmerülő, összefoglaló szemléletre képtelen agya nem tudja neki megmutatni, hogy akkori cselekedeteinek, amelyeket jórészt személyes elfogultság és irigység irányított, mik lettek a következményei, - Persze hogy több kritika kellene a közéletben, s főként hatékonyabb, de ennek az volna a feltétele, hogy a kritika maga tisztességes, elfogulatlan, alapos és igazságos legyen. Már régen rájöttem, és egyszer, azt hiszem, Önnek is írtam, hogy ha valakiben nincs meg a képesség valamire, azért nem lehet neki szemrehányást tenni. Legfeljebb sajnálni lehet és gondolkodni azon, milyen szelekciós módszer volna helyes és célravezető a társadalomban. Sajnos, erre a kérdésre én sem tudok felelni. Ami a nyári programot illeti, az még nincsen. Az idén rengeteg rendkívüli kiadás és egyéb teher volt az örökösödési eljárással kapcsolatosan, őszre nagy katalógusomat kell kiadnom megint. Ahhoz nincsen szívem, hogy akkor menjek el valamerre, amikor a gyerekek itthon vannak, hiszen alig várom, hogy velük együtt lehessünk. A régen és gyakran tervezett együttes elutazást azért nehéz nyélbesütni, mert az utazás negyedmagunkkal nagyon is költséges, ha mégoly szerényen csináljuk is. Marad hát a nyaralás Gyomán, a Körös, a fürdés, a biciklizés a határban. Hogy ennél többre teük-e ekkora neveltetési költségek mellett, az nagyon kétséges ilyen viszonyok között. Más tervet hát egyelőre nem tudok csinálni. Pedig én is szeretnék sok mindenről elbeszélgetni, hiszen utolsó együttlétünk in