Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)

Dokumentumok. 1848. március 18.—1849. augusztus 16.

Az említett lippai visszavonulás részleteit Hajnal Ábel cikkéből ismerhetjük meg. (L 181. sz. dokumentum.) 1 Kisfalud német neve, lévén a község maga is németek által lakott. Oláh György a község nevének a kortársak által is használt Ángy alkut változatát használja. 2 A pontos számot végül is nem tudjuk megállapítani, mert a rendelkezésre álló iratokban nincs nyoma. 181. 1848. november 25. Hajnal Abel, Békés város református lelkésze visszautasítja a békési nemzetőröknek a kisfaludai csatában tanúsított magatartását bíráló újságcikkek állításait Békés,

1 nov[ember] 13. Felvilágosítás a kisfaludai csatához.

2 A kisfaludai csatáról eddig több közlemény olvasható, mind a propria laus

3 gyanús tollával írva. Nem azt teszik e szavak, mintha levonni akarnák a debreceni önkénytesek dicsőségéből csak hajszálnyit is áll az, mit a csata végeztével felölök azonnal nyilvánítánk, hogy „mint megannyi leonidások harcoltak, (t.i. akik harcoltak")

4 mert habár kifeledék is eddigi közleményeikből, úgy hiszem, tagadni nem fogják, hogy köztök is voltak lehangoltak, voltak e szavakkal kiabálók: „hol van Zurics? fel kell magunkat adni, végünk van" voltak, kik a csatából kivonták magokat, sőt a veres pántlika sem maradt meg egynémely kalapon, mely jelenetek a fölkelt fegyvertelen népbe nem nagy lelkesedést önthettek. Csak azt teszik a fentebbi szavak, hogy a (kisfaludai csatát a debreceni önkénytesek a békésiek nélkül soha meg nem nyerik valamint ezek sem amazok nélkül.)

5 Ha békésiek annyira elvonták magokat, hogy közülök 3 s 4 volt a csatában miért van köztük annyi áldozat? Kisfaludán kettő van eltemetve Lippán egy, itthon eddig három halt meg, négy nehéz sebesült ma is a halál révén áll, azok pedig, kik könnyű sebet kaptak, húsz körül vannak. És a békésiek még sincsenek legalább a hivatalos jelentésben némi elismeréssel megemlítve!?)

6 - Uraim, a fölkelt népet a kiérdemlett dicsőségtől is megfosztani akarni, amellett, hogy igazságtalanság, lehangolása is a nép kedélyének a népet pedig többé nem nélkülözhetjük. Máris hangzik népünk közt ily panasz: „Mi fölkelhetnénk, s csatázhatnánk életveszély közt, szülővárosunktól 15-20 mérföldnyire, azon jutalomért, melyet a debreceni győzhetetlen önkénytesek ránk szórnak ily fizetésért kevés embernek lesz kedve máskor menni." Én önöknek, debreceni győzhetlen légió, bátor vagyok ezen életszabályt figyelmökbe ajánlani:" Legyenek a következő időkben a nép iránt több méltánylással igaztalanok soha." A nép e téren sokat nem kíván, de amiért megszolgált, azt joggal követeli s követelheti. Ennyit a fölkelt békési nép érdekében. Most néhány szót a rágalmakra. (Szarka József,)

7 Márcz[ius] Tizenötödike 197. számában miután a megnyert kisfaludai csata minden babérjait (szinte)

8 a debreceni önkénytesek homlokára tűzte, a békésieket, s főleg a tiszteket, a csata alatti magok elvonása, s győzelem utáni visszavonulásért, kíméletlen megróvja: csekélységemet, mint a visszavonulás főeszközlőjét vakmerősködik föl309