Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)
Dokumentumok. 1848. március 18.—1849. augusztus 16.
mutatni. (Marjalaki) 9 Károly pedig, Kossuth hírlapja 10 112. sz. azt állítja, hogy én, és polgármesterünk, 11 (gyalázatos gyávaságunk bűntársaivá v alánk a népet teendők rettentő színben festvén a veszélyt, mely rájuk vár, ha magokat meg nem adják.) 12 Miket tettem én az egész lippai expedíció alatt, ha édes énem iránt oly kacérkodó volnék, mint önök, fennhangon trombitálnám: de ezeket mellőzve, csak a szórt rágalmakra felelek. (Mi a Marjalaki-féle vádakat illeti:) 13 honnét kaparhatta ő e gyanúsítást, ő, ki magok a debreceni önkéntesek panaszos állítása szerint, eddigelő, soha legkisebb katonai szolgálatot nem teljesített ő, kiről azt sem tudjuk, hogy a csata alatt valljon 14 hol állott, kik közt csatázott. Nem tudom, de azt igen, hogy állítása rágalom. Én százakkal bizonyítom be, ha kívántatik, hogy a csata alatt, sem szoba, sem pince udvarba nem bújtam, sem szalmakazalt nem támogattam, s még csak fedél alatt sem voltam: hanem a kartácsali legsűrűbb lődözési időt kivéve, amikor a teres utcán egy ember sem állott, amikor én is, mint mindenki, az ágyuk dörgése hallásakor ház mellé vonultam, mindig vagy Schöndorf 15 felőli banikádnál, vagy az utcán járkáltam fel s alá, (és a nép nem lehangolása, hanem budítása végett,) 16 miért, az míg a csata alatt, habár szerénytelenség is, de ki kell mondanom, felőlem dicsérő elismeréssel nyilatkozott. Kérdem Marjalaki urat? ki volt az, ki tudva a becskereki táborozásból népünknek Kis Erneszthezi 17 ragaszkodását, ennek megérkezése, s az uhlánoknak általa hárulróli szorítása hirdetésével, a lehangolt népet annyira felbuzdította, hogy kevés perc alatt több százak által az utcán tolongva a kastély 18 felé? ki volt az, ki egy csapat lovasság távolróli megsejdítésekor, lovas futárt küldött megtudni, hogy valyon az, a várt szentesi lovaság-e, s midőn efelől bizonyos tudomást vettünk, másik lovas futárt küldött azért, hogy gyorsítsák léptüket? ki volt az, ki a lovasság behúzódásakor, egy kocsit is ki nem eresztvén, a barricádot azonnal helyreállítá, s mellé fegyveres őröket rendelt? Ki volt az, ki több debreceni önkénytest, ötven s hatvan ember hallatára megfedett azért, hogy társaikat elhagyva, fegyveres létökre magokat a csatából elvonták? Istenemre mondom, mind ezeket nem (Marjalaki Károly) 19 tette, Istenemre esküszöm, százak bizonyságtétele mellett, hogy mindezeket én tettem, minden vezéri utasítás nélkül, saját belátásom szerint. És ha ezek, valami elismerést érdemelnek, azt ezennel visszatorlásul Marjalaki Károlyra ruházom, ki saját személyében ennél aligha kevesebbet nem tett, sőt a polgármesterünket illető elismerési koszorút is, ki az egész csatázó csapat bizonysága szerint, folyvást a kastély mellett tüzelők közt volt, s a buzdított, noha erre felhatalmazva nem vagyok, bátorkodom Marjalaki Károlynak ajánltatni, mert meg van írva: „Kinek saját érdemi nincsenek, másokival kacérkodik." Szarka József 20 pedig, - némelyek itt nyomtatási hibát gyanítanak, állítván, hogy az r 21 helyett n-nek 22 kellene állni, de amit én azért nem hihetek, mert az így előidézendett név tulajdonosa, nemcsak, a csatában rész nem vett, de Kisfaludán sem volt, - azzal a váddal, hogy a győzelem utáni visszavonulásnak főeszközlője én valék. Mielőtt ez állítást is saját nevén nevezném, szabadjon egy megjegyzést tennem. Elengethetetlen hiba volt, 3000-et haladó néptömeget, minden állandó vezető, vagy biztos nélkül oly távol vidékre elbocsátani; ezért nem lehetett s nem volt a fölkelt nép közt semmi összetartás, semmi rend; az élelmiszerekben megfogyatkozott, - 3 napi eleséggel indultunk el, s a 6-ik nap sem volt semmi intézkedés - vagy bármiben fennakadt a nép, nem tudott fordulni oly egyénhez, ki hatályosan intézkedhetett volna. Innét az, hogy minden falu s város népsége, mintegy elszigetelt osztályt képezett, minden összetartó kapocs nélkül. Ily vezető, vagy polgári biztos hiánya okozá, hogy ha ez egész fölkelt népet érdeklő tárgy merült fel, hol egy, hol 310
