Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)

Dokumentumok. 1848. március 18.—1849. augusztus 16.

orvoslása végett, hogy t. i. a számunkra az Uraság által kiadott legelő a földes gazdákétól elkülönösítettvén, mutattasson s vágattasson ki, hogy így azt, mint tulajdonunkat szabad tetszésünk szerént használhassuk; mely esedező levelünk közöltetvén az helybeli elöljárósággal, több figyelemre sem méltó előadásai közt, nevezetesen azt adta elő, hogy a legelő elkülönösítését nem több, mint csak 17 egyén kívánja, s ennél fogva kérésünk sikeretleníttetett. Jóllehhet tehát, hogy ezen mostani kérésünk porba esett, de egyenesen minket illető tulajdonunknak nem használhatásából eredő károsodásunkat évenként tetemesebben érezvén, s károsodásunk súlyosabban hatván reánk az 1847-ik év Martius 23-kán tartatott Úri Székhez ismét alázatos könyörgő leveliinkkel folyamodtunk sérelmünk orvoslása végett, mely annyiban meg is hallgattatott, hogy ugyanezen Úri Székből kiküldetett egy Uradalmi Tiszt, annak megtudására, ha vajon amint az elöljáróság által még 1845-ik évben beadott irományban kitétetett, csak 17 egyén kivánná-é ezen elkülönözést, vagy átaljában mindnyájan a házas zsellérek? melynek következtében, minekutána a kiküldetett Uradalmi Tiszt a Templom előtt közhírré tétette, hogy minden házas zsellér az uradalmi írószobába jelenjen meg, hogy az elöljáróságnak minden ezen dolog iránt lehető ellenvetését, vagy kifogását elkerülhesse, két esküdt embert maga mellé vett s ezeknek jelenlétekben ezen ./. alatt alázatosan itt mellékelt házas zsellérek névsorát készítette, melyből - noha ezen alkalommal vagy egy más okból meg nem jelenhetők sokan kimaradtak mégis világosan kitetszett, hogy nem 17-en, mint az elöljáróság előadta, hanem 310-en Íratták fel neveiket avégett, hogy a mi számunkra adatott legelő a földes gazdákétól különösítessék el, s számunkra vágattassák ki, hogy így már valahára mi is annak valami hasznát vehessük, mert különben azt sem tudjuk, hogy miért szolgáljuk mi az Uraságnak a tőlünk szorosan megkívántató évenkénti 18 gyalog napokat, mivel a háztól megfizetjük az egy ezüst forintot, az egy vékás kenderföld terméséből pedig, mikor azt használhatjuk, kiadjuk a dézsmát, eszerént tehát, ha mi nem használhatjuk az uraság által számunkra kiadott legelőt, csak azért szolgáljuk évenként a 18 gyalog napokat, hogy az Istentől ingyen adatott levegőt az Uraság földjén szívjuk.

1 Ezen mi számunkra az Uraság által kiadott legelőnek elkülönözését egyenesen csak az elöljáróság ellenzi, de vajon van-é jussa hozzá, hogy mi a magunkétól megfoszthassunk? Úgy hisszük, hogy nincs, ezt nem egyéb okból cselekszi, hanem egyenesen abból, hogy mivel mind az elöljárók, mind a földdel bíró közlakosok között számosan találtatnak olyanok, kik mind vagy lábasjószágokat, mind különösen juhokat nem a birtokokban levő földnek mennyiségéhez, hanem sokkal tetemesebb számban tartanak, tehát, hogy a mi - kik, kivévén néhány juhászt, semmi lábasjószágot nem tartunk - legelőnket használják, mi pedig abból való kizárattatásunk által tetemesen károsítassunk, mert feltévén azt, hogy ha mi a magunk legelőjét vagy egy vagy más okból nem minden, hanem csak harmadik vagy negyedik évben használhattuk volna is, mégis már 14 évek alatt nem kénteleníttettünk volna annyi károsodásokat látni, mint amennyit szenvedtünk: ha a földes gazdáknak némely része nagyobb számmal szeret mind nagyobb, mind apróbb lábas jószágot tartani, mint amennyi földének mennyiségéhez illene, hogy abból több hasznot vehessen be, azt ne a mi legelőnkön tartsa, a mi kirekesztésünkkel, hanem tartsa pénzen váltott legelőn, vagy ha ez néki ínye szerént nem esne, tartson csak annyit, amennyi földéhez képest aránylagos, de mi nekik a magunkét ingyen használásra nem engedhetjük. 53