Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)

Dokumentumok. 1848. március 18.—1849. augusztus 16.

Több minden alap nélkül való előadásaik közt azt mondják az elöljárók, hogy míg a per, vagy békés úton, vagy törvényesen kimondandó ítélettel el nem dül, addig a mi számunkra az Uraság által kiadott legelő ne különöztessék el, de mi okon hátráltatná ez a miénknek, a földes gazdákétól való elkülönözését, s annak mi általunk való használását? csak azért, hogy addig a mi tetemes károsodásunkkal a földes gazdák használják a miénket, hiszen ezáltal mi a pert sem nem késleltetjük, sem elébb nem mozdítjuk, s akármerre dül is az el, akkor is csak annyival kell nékünk megelégedni, amennyi már ezelőtt 14 évekkel kiadatott, mert azt bizonyosan tudjuk, hogy a törvény által meghatározott mennyiségnél több nem adatik, de kevesebb sem adathatik annál, amennyit már az Uraság kiadott. Végezetre még azt is előadják az elöljárók, hogy minékünk azért sem lehet a legelőt különösen kiszakasztani, mert úgy, ha valamely marhánkat a legelőre akarnánk kihajtani az azon okból lehetetlen volna, mivel úgy a pásztornak egész nap kellene azokat öszveszerkésztetni. Ezen előadás értelme szerént minékünk soha sem lehetne a törvényesen adatott legelőt használni, hanem csak engedjük által azt egészen a földdel bíró lakosoknak, mi pedig szolgáljuk a 18 gyalog napokat anélkül, hogy az Uraságnak valamely jótéteményében részesüljünk. Egyébiránt ezen ellenvetés figyelemre sem méltó, ne gondoljon azzal az elöljáróság, akárhogy használjuk mi azt, csak vágattasson ki, a többi a mi gondunk. Ezen előadottakból méltóztatik már a Tekintetes Nemes Vármegye általlátni, hogy ámbár még az 1833-ik évben kiadatott ugyan minékünk az uraság által a törvény szabta mennyiségbeli legelő, de nem különöztetett el a földes gazdákétól, mely miatt mi azt nem használhatván tetemesen károsodtunk, s naponként károsodunk, egyszersmind ezen előadásunkból az is kiviláglik, hogy ámbár annak kivágatásáért több ízben folyamodtunk, először ugyan az elöljárósághoz, annakutána pedig a T[ekin]t[e]t[es] Uriszékhez, de minden folyamodásunk s kérésünk sikertelen lévén, semmi vigasztaló választ nem nyert, egyedül azon okból, mivel annak teljesedésének az elöljáróság teljes erejével ellene állott, a mi tetemesen érezhető károsodásunkra, hogy tehát valahára igaz keresetünk kívánt célt érhessen, alázatosan esedezünk a Tekintetes Nemes Vármegye kegyes színe előtt, hogy ezen fájdalmas esetünket s évenkénti károsíitatásunkat kegyes szívére vévén, méltóztassék erántunk oly kegyességgel viseltetni, s oly hathatós rendeléseket tetetni, melynek következésében, s minket illető tulajdonunkhoz hozzájuthassunk, nem kérünk mi semmi minket nem illető, sem nagyobb számbeli birtokokat, csak éppen azt, és annyit, ami és amennyi még [l]833-k évben - de annak bírásából mind ekkoráig ki voltunk zárva - az Uraság által számunkra kiadatott. Mely alázatos esedezésünk megújítása után legmélyebb tisztelettel vagyunk Gyomán, Martius 23-kán [1]848. A Tekintetes Nemes Vármegyének alázatos szolgái: a gyomai házzal bíró zsellérek közönségesen 3-