Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)
Dokumentumok. 1848. március 18.—1849. augusztus 16.
máshoz fordult a közbizodalom. E kitérés után lássuk a vádat. A csata után én, a paplakra siettem, hová hordatok a sebesülteinket útközben némelyektől, az iránt szólíttatván föl, hogy értekezném Zurics úrral, a Lippára leendő visszavonulás iránt. Isten s a fölkért egyének s más ott levők bizonyságaim, hogy válaszul ezt adám: (Mit gondolnak önök, győzelem után visszavonulni, haza elleni bűn volna) 23 s e nyilatkozat után mentem a betegekhez. Itt a szükségesek iránt intézkedvén, némely veszélyesb sebesültek felől jelentést teendő, visszasiettem, s most számos tisztektől újra fölkérettem az iránt, hogy lennék közbenjáró Zurics úrnál, a visszavonulás iránt - (mert főleg a szegényebb népnek élelme nincs, mert a puskásoknak, ide értve a debreceni önkénteseket is, töltésök nincs; mert az egész nép, a 3 s 4 napi utazás s álmatlanság, s közelebb a szinte 48 órai étlenség miatt, annyira el van bágyadva, hogy új megtámadást visszaverni képes nem lehet.) 24 S én akkor engedtem a fölhívásnak, (s a haza elleni minden vétkem ez, hogy mondott okok miatt vissza nem tartóztathatónak jelentett népet, a rendetlen visszavonulás által veszélyeztetni nem akarván, Zurics urat tiszti conferentiára kértem föl;) 25 mi megtartatván, hivatkozom Zurics úr becsületességére, nem ezen szavakkal nyitám-e meg a tanácskozmányt: („Kapitány úr, mit előterjesztek nem saját véleményem, mert az éppen ellenkező" stb.) 26 A tanácskozmány két ízben is félbe szakasztatott azon jelentéssel, hogy jőnek az uláhok, de ami nem valósult. - Zurics úr a tárgyat a tiszt uraktól megértvén, a visszavonulás feltételéül, ezen előterjesztésnek részére írásban leendő kiadását kötötte miután már elébb a tanácskozmányban, felmutatván azon hivatalos leveleket, melyekből a jelenlevőknek értésökre esett, azon célba vett, de véghez nem vitt stratégiai terv, mely szerint Mariásinak 27 éppen aznap, melyen a kisfaludai csata volt, ütközni, s Új-Aradot be kellett volna venni, s ennek elmaradása felett Zirucs úr, maga is kijelenté megütköző csodálkozását. Mihez képest, a tiszt urak, amaz iratot tárgyazó kívánat teljesítését megígérvén a visszavonulás, melyről másnap (Máriáéi maga azt monda, hogy nem volt káros,) 28 elhatároztatott. Míg a tiszt urak, az okirat készítésével foglalkodtak, mit én sem nem fogalmaztam, sem nem olvastam, sem alá nem írtam: addig én ismét a sebesültek körül forgolódtam, majd számukra kocsi felől intézkedtem. Annyi részem volt a visszavonulás eszközlésében, ha ennél többet, (t.i. a visszavonulásrai izgatást,) 29 Szarka József hiteles tanukkal rám bizonyítja, rám, ki a csata után, azonnal intézkedtem az elestek másnap tartandó gyászünnepélye iránt; úgy én az általa, saját elnöklete alatt alakítandó törvényszék ítéletének magam alávetem; úgy sújtson engem a haza bosszús átka, úgy még gyermekeim se élvezzék az édes haza áldásait. Ellenben, ha állítását be nem bizonyítja, aminthogy, míg ott fent, s itt lent igazság, lakozik, soha be nem bizonyíthatja: úgy sújtsa őt, a rabló lelkiösmeret keserű szemrehányasa; úgy én az ő minden rám vonatkozó szavait hazugságnak, s magát becstelen rágalmazónak nyilatkoztatom. írtam a méltatlan megtámadás miatt mélyen meghatva s oly kijelentéssel, hogy többé a nemtelenül gyanúsító csevegésekre felelni nem fogok. - (Hajnal Ábel, h [elvét] h[itvallású] lelkipásztor 30 * Kossuth Hírlapja 1848. november 25. 127. 556-557. Oláh György közli Zurics kapitánynak Debrecen város közgyűléséhez intézett, a csata után kelt jelentését, amelyben a békési népfelkelő sereg tisztikarát teszi felelőssé amiatt, hogy a német lakosságú Kisfaluéiról vissza kellett vonulnia Lippára. A népfelkelők ugyanis, állítása szerint, otthagyva a községben levő állomáshelyüket, elindultak haza, így nem 311
