Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)

Dokumentumok. 1848. március 18.—1849. augusztus 16.

Rósz gyermek az, ki az anyját, Nem szereti úgy mint magát, Anyánk nekünk e hon, s mi gyermeki Keljünk védelmére neki. Nincs több édes anya egynél, Nincs nekünk több hazánk ennél, Ha ez elvész, akkor mostohája Lesz a magyarnak, hazája. Eltűrnénk e mi a régi Hős magyarok ivadéki. Hogy térdink gyáván meghajlanának E marok rabló csordának. Fel hát most Becskerek felé! Nem magyar ki nem emeli A kardot, a puskát és buzogányt Öszszezúzni a rácz pogányt. Ezredéve múlt már annak, Hogy ez hona a magyarnak, S mi hagyhatnánk e ezt most magára Őseink gyalázatára? Ok bár csekély számmal voltak, Hazát mentve bátran holtak, S mi gyávábbak lennénk őseinknél? Nem! a mig egy magyar még él. Élni fog még a magyar nép, Esze, szíve, karja mind ép. Vitéz a férj fi és bátor nője S Isten a gondviselője. Kenézi Munkások Újsága 1848. augusztus 6. 19. sz. 298. Kenézi Lajos, a gyulai református egyház segédlelkésze, akiről a képviselőválasztásoknál már szóltunk (106. sz. dokumentum.) Táncsics újságjában publikálta buzdító versét. 213