Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)

Dokumentumok. 1848. március 18.—1849. augusztus 16.

lasztani, kiben központosuljon választása. így a német város nagy tömege olly egyént tűzött ki, kiről azt hiszi hogy az urak megbuktatták. Az úri rész és pártja mást. A reformált és oláh rész harmadikat. Bessenyei, Stummer, és Kenézi voltak követeknek kijelölve. Míg azonban a választási idő eljött, többen beszéltek velem, és rémítenek, hogy mint reformált segéd papot néhány úr az összegyűlt nép előtt iszonyún lerágalmaz. Igen, felelék én, de majd felelni fogok rá. - Az nem lehet, mond: a rágalmazó rész, mert a nép engem nem hallgat ki, úgy vannak megtanítva hogy csak azt hallgassák el, míg engem gyaláznak, és ha én felelni akarok, ne hallgassanak ki. No ez ugyan gyönyörű szabadság és egyenlőség, úgy-e hazámfiai, Gyulán tudják némelly urak, mint kell országgyűlési követet választani. Azonban itt meg kell említenem, hogy mellyik törvény parancsolja azt, hogy mikor követet kell választani, akkor egy némelly ember kiálljon mást szidni. Pedig ugyancsak törvénytudó embereknek tartják ám magokat kik ezt cselekedték. Hiszen ha valaki ellen kifogásuk van, mért nem cselekedtek törvény szerint? Ott van az 1848. évi V-ik törvény 19 paragrafus, hogy „a ki más bejegyzése ellen észrevételt tenni kíván, a középponti választmányhoz folyamodhatik." De az észrevételekbe semmit sem írtak, ők csak a nép előtt akartak rágalmazni, hogy követté ne lehessek, ami lenni nem is szándékoztam, hacsak sokan fel nem szólítottak volna, bár így is lemondván, megmutattam, hogy nem isik vísik

1 úgy lelkem utána, hogy ha az egész nép bizalmát bennem nem helyezi, akkor is elvállaljam a követséget. Felmentem azért jűn. 26. a követ-választási helyre. Itt azon néhány úr, kiknek, ha a szükség kívánja, majd neveiket is kiírom, hogy ismerje, lássa a nép, és gyönyörködjék bennök: egyik a nép közé ment és ott gyalázatos rágalmakkal igyekezett a népet tőlem elcsábítni, mint sok bizonyítványok vannak. Egy főtiszt sürgetett, hogy mondjak le. Egy éltes, de azért szörnyű mérges öreg táblabíró pedig így támadott meg, mert ő, mint egyházi főnök is lábkapcájának tartja a papot. „Mit gondol, megint bolondot csinált már, ilyen embert követnek küldeni, szégyenlje magát gyalázatos, orra tőle foghagymás stb." No csak ítéljék meg kendtek, lehet-e ilyen beszédre el nem kedvetlenedni? hiszen ez az úr már ki is mondta, hogy szedjem vegyem a sátorfát, menjek amerre látok, mert ő ugyan egész életében még egy forintot se adott egyházi adóban, de azért azon papot, kit csaknem ötezer szegény ember tart, egy szavával elcsapná - ha rajta állana. Hiszem, hogy az új törvény az ilyen apró zsarnokoktól csak megmenti már az eklésiát, mert hej! tudják a reformált gyulaiak, hogy mikor a szegény nép a maga jussait védelmezte, elnevezte a gyűlést ostoba paraszt pimasz rüpőköknek. Hej tudnék még sokat mondani, de csak hallgatok még, majd meglátom megtér-e, azért még nevét sem mondom most meg. Elég az hozzá azonban, hogy miután az ilyen jó urak annyira jogukat tartják tán még életem fölött is rendelkezni, én elkedvetlenedve lemondottam a követségről. De elmondtam az egész nép előtt, melly választásra egybegyűlt, hogy itt a törvény sértve van, az egyenlőség, szabadság, mellyet olly jól tudnak szájukon pengetni, lábbal tapodva, s mert olly jól tudnak üldözni, én lemondok. S bár a nép, melly bennem bízott, kárhoztatott, hogy mért élek vissza bizalmukkal, az által, hogy még szavazás (voksolás) előtt lemondtam, említem nekik, hogy én azon urak üldözését ki nem állhatom, hanem az országgyűlési követválasztási jegyzőkönyvet vezető tollnokra bíztam, hogy ez amit itt leírtam, s amit a nép előtt is elmondtam, törvény szerint írja meg, és az 1848. évi V-ik törvény 43-ik paragrafus szerint a belügyministernek juttassa kezéhez. Mert ha a tekintetes urak megtámadnak egy papot, valyon egy szegény földművest fel engednének-e menni? így hazugság lesz a szabadság és egyenlőség, és mondják ki, hogy 200