Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)

Dokumentumok. 1848. március 18.—1849. augusztus 16.

106. Pest, 1848. Julius, október Cikkek Táncsics Mihály lapjában a gyulai követválasztásról a) Botrány Gyulán. Követ a német város és köznép jelöltje, Bessenyei Károly lett. író nem ismeri ezen embert, mert elzárkózva élt, csaknem koldus szegénységben, de a néptömeg , melly az uraknak, vagy azoknak, kik, ha nem telik is tőlük, erőnek erejével urak akarnak lenni, teljességgel nem hisz ezen ember, ki maga járt piaczra egy garas ára gyümölcsöt és kenyeret venni, ki minden nap templomban volt látható, holott ezt az úgynevezett urak nem teszik, egész elhatározottsággal választotta követnek. Nem lehet leírni milly ingerültséget gerjesztett a Bessenyei követsége azonban, kik urak, vagy urak akarnak lenni elmondták azt őrültnek, bolondnak mindennek, mint szinte a derék Táncsicsot, azért mert a szomszéd Békés város követjének választotta, hasonlóképpen őrültnek hirdetik. Adjon észt és minél nagyobb bölcsességet, és sikert Isten ezen szegény üldözötteknek, hogy mutathassák meg, mikép Isten erejét erőtlenségben végzi el. Van azonban egy kis komoly oldala is a dolognak, mert a kitűzött 14 napi idő alatt mintegy 400 választó irattá be magát s ezen törvényes idő eltelte után alig két három nap alatt öt hijján 800 számra szaporodott a választó sereg. Egy két ember tiltakozott ugyan törvénysértés ellen, de maga a követ jelölt kimondá, hogy mivel a minisztérium és országgyűlés is minél szélesb alapra kivánja fektetni a követválasztást, annál fogva azt, mi történt nem rosszarja. A választmány is elfogadta mind a 795 választót, a bíró pedig innepélyesen aláírta. Történik azonban, hogy miután nem az lett követ, kit az erőtető rész akart, minden politikai hitvallás mondogatása után is; mert Bessenyei szavazata 117 számmal ugrott többre egy főtiszt mindjárt óvását jelentette ki, s utána többen is azt tették. De ugyan kérdjék meg kendtek szegény emberek - bár a törvényt nem tudjuk is, ugy mint azon bölcs urak - hogy ha hibás volt az összeírás, mért nem emelt szót a főtiszt úr választás előtt? Miért írta alá bíró úr, minek éppen akkor jelentgetni az óvást, midőn czélukat el nem érték. Oh ez éppen ollyan igazság: Ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes. No jó emberek, semmivel sem tudtátok volna jobban kimutatni fogatok fehérét, beszélhettek ti csengő pengő szavakban, ha igy magatok tapodjátok a törvényt és igazságot. Nem lehet azonban itt tisztelettel nem említni a választási elnök Karassai István urat, ki mindenben a legig azabban és igazán becsülettel járt el. Isten éltesse az igaz embert! Törvényt nem tudó. b) Gyulai követválasztás. A nép, melly annyiszor csalva volt, bizalmát elvesztette midőn országgyűlésre kellett követet választani. Gyula három nyelvű és vallású város. És nem igen tudott egyént vá199