Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

Jászberény (1911-1920)

Egy szép napon azzal állt elém, hogy Vágó Pál festőművész neki megígérte, hogy képet ad a Jászmúzeumnak, ha kimegy valaki érte. Jó volna a polgármesterhelyettessel szót érteni és menjünk ki együtt kocsin. Barla Kálmánt nem hiába minősítette hivatalosan, írásban ezekkel a szavakkal Barna Mihály, közutálatnak örvendő igazgatója: "a jász kamukéró nagymestere" - csakugyan a kocsikérdés izgatta, de Mosó Dezső egy szóval sem ellenkezett és hármasban két nap múlva ki is kocsikáztunk. Az első út természetesen a nagy jász festőhöz, Vágó Pálhoz vezetett, aki mindenről nagyon szívesen beszélt, levitt a különálló műtermébe, megmutogatott mindent - még a Krisztusnak rajzolt hatalmas pénissel rendelkező cigányt is, ami nagy bizalom jele volt -, köztük a jászkun huszárokról festett képét is, amit állítólag a múzeumnak ígért, de adni semmit se adott. Barla a látszat kedvéért erősködött egy kicsit, de a képből nem lett semmi Megbeszélvén, hogy a közjegyzőéknél fogunk vacsorázni, ki-ki a maga dolgára ment. Én az akkoriban alakult gimnázium

18 ideiglenes helyiségében megnéztem a még csak éppen embrióban lévő néprajzi gyűjteményt - Haugh Béla, volt szekszárdi tanár gyűjtését - nem egy darabját letagadhatatlan irigységgel szemlélve. Volt néhány őskori és jazig edény is, a kezdő múzeumnak szinte kötelező induló darabjai. (...) Május elsején megkaptam a meghívást a budapesti tanfolyamra. (...) A tanfolyam jól meg volt szervezve, csak éppen Bella Lajos betegségét és a Seemayer elleni vizsgálat megindítását felejtették ki a számításból. Az előbbit - s így az ősrégészeti előadások elmaradását - azonnal közölték velünk. Megkaptuk az időbeosztást a Seemayer és Györffy István előadásaira, a délutáni gyakorlatokra s terv szerint elmentünk ismerkedni a "Kéményseprő"-be. Alig ültünk le, mikor elhívták, mert a vizsgáló bizottság megérkezett. Ennek ellenére - Seemayer az első délután kivételével mindig velünk volt - a tanfolyam rendkívül tanulságos volt. Nemcsak azért, mert az általános és a magyar néprajz minden részletét érintette, de azért is, mert a programot úgy állították össze, hogy egy Szentendrére és Aquincumba vezetett kirándulás mellett, mindazokat a múzeumokat felölelte, amelyek mindnyájunkat egyaránt érdekeltek. A Dunántúl nyugati részétől Máramaros-szigetig, Nyitrától és Selmecbányától Temesvárig és Kolozsvárig képviselve volt itt minden olyan magyar múzeum, amelyiknek néprajzi gyűjteménye volt. Nem ismertük még akkor az ún. tapasztalatcserét, de megismertük egymást, egymás múzeumi viszonyait (bajait) s láthattuk, hogy egy-két főhivatású múzeumi tisztviselőn kívül, a magyar kultúrának ez a nem utolsó szerepet játszó intézménye jórészt tanárok és tanítók kezeire van bízva, akik nem azért az egy-két százasért csinálják a dolgukat, hanem ügyszeretetből, vagy talán még inkább belső kényszerűségből Az egyetlen szabad vasárnapon Roska Mártonnal, Rell Lajossal, Szabó Kálmánnal és Benci bátyámmal együtt Bajótot kerestük fel, ahol akkortájt fejezte be ásatásait a Jankovich-barlangban Hillebrand Jenő. (...) 18 Ti. Jászapátiban. 35