Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1941

Gyurka) megadta az ideiglenes működési engedélyt. Igazolásom után jutottam nemcsak gazdátlanná, de hontalanná is vált intézetembe és részt vehettem a kari ügyek intézésében is. (Erről a maga helyén még lesz szó.) Megjött a kinevezésem. Párducz Miska táviratozta meg, aki ekkor már a N. M. Rég. O.

66 igazgatója volt. Az első baráti gratulációt Kovrig Ilonától kaptam. Az utolsó kari ülésen jelentettem be távozásomat. Halasy Józsi szavait idézem: Nagy kár volt ezt a menazsériát (Párducz, Oroszlán) feloszlatni. Nem tettetett szellemesség volt ez, hanem (...) őszinte érzés. Aztán az ülés után még megjegyezte: Nem fogod ott magad jól érezni, hiszen ott nem kari ülés lesz, hanem népgyűlés. (...) Mikor a kitelepítések során Kornisst is valahova keletre költöztették és két év múlva szabadon tovább mehetett kijelölt kényszerlakóhelyéről, Halasy magához hívta. (...) Jellemző Halasyra, hogy ő, akivel szemben katolikus filozófust hoztak a szegedi karra, akit még csak nem is jelöltetett a jó barátja, hontalanságában segítséget nyújtott annak. (...) És mit kapott ezért a valóban nemes cselekedetéért. Három évvel ezelőtt kérte az egyetemtől - amelynek egyébként régi magántanára is volt - az aranydiploma kiadását. Én sohasem kértem, s akkor, amikor a kari ülésen egyebek közt az övéről is határoztak, Sinkovics az előterjesztéshez hozzátette, hogy a Horthy-korszak főideológusa volt. Gondolom az államférfiakról tartott előadássorozat volt ennek is az alapja. Nagy volt a meglepetésem, amikor a dékán után Kardos Tibor kért szót, és elmondotta, hogy Halasy magántanár korában mindig segítette az ifjúság baloldali megmozdulásait, akkor, amikor a rendes tanárok részéről semmi segítséget nem kaptak. Én is felszólaltam. Megmondtam, hogy két évig együtt voltunk az egyetem tanácsában, de soha nem hallottam tőle egyetlen olyan szót se, amely jobboldali beállítottságát tükrözte volna s éppen úgy, mint Kardos, melegen ajánlottam az aranydiploma kiadását. A kar, néhány szavazat ellenében, meg is szavazta. A tanácsban azonban, ahol a rektornak semmi kifogása sem volt a "kitüntetés" ellen, egyik tanácstag, volt tanítványa, olyan erősen támadta, hogy a tanács többsége nem szavazta meg az aranydiplomát. Én, mint írtam, nem kértem, de 54 év után - nyilván Sinkovics javaslatára megadták. Nem voltam kellemes helyzetben, amikor a rektor kívánságára az "öreg végzősök nevében" nekem kellett megköszönni a (....) féle diplomát. Csak az utolsó pillanatban tudtam meg, hogy Halasy Józsi nem lesz köztünk. Nem az volt a szándékom ezekkel a közbevetett sorokkal, hogy Halasy Nagy József tudományos és tanári munkájáról véleményt mondjak. Csak az emberre kívántam emlékezni, aki egyszerű Nagy Józsefnek született egy halasi asztalos fiaként. Aztán, úgy látszik, kevésnek tartotta a Nagy nevet és bizonyára miniszteri engedéllyel felvette szülővárosa nevét, amely közhasználatban csaknem teljesen kiszorította családi nevét. Vannak emberi hiúságok, amelyek előttem érthetetlenek, de hát nem is kell az embernek mindent megértenie. (...) A nevéből kikopott a nagy, de a termete 66 Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztálya 166