Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1941

annak megfelelő volt. Szép karriert futott be a szülőháztól a felsőházig. Megérdemelt karriert. Szíves barátsággal gondolok rá, de ez nem gátol abban, hogy úgy rajzoljam meg a képét, amilyennek valójában láttam. Lehet, hogy mások másként látták. ( [Ezen oldal elé van beragasztva Halasy Nagy Józsefnek Bannerhez géppel írott levele - a szerk.] Hajdúszoboszló, 1962. június 2. Kedves Jánosom! Örülök, hogy ez a Winkler-lány alkalmat adott Veled legalább levélbeli találkozásra. Soraidból látom, s főleg érzem, az vagy, aki voltál, s ez nagy szó! Igaz, hogy ehhez komoly és határozott egyéniség kell, amely gerincként fenntartja az embert, s nem engedi szélkakasként forogni vagy kaméleonként a színét változtatni. Mindig tisztelettel és szeretettel tekintettem Rád, s most is így vagyok Veled: csak azt nehéz elhinni, hogy immáron 75. életévedben jársz, mert bennem a sokkal Ujabb Banner János él. Bár önmagámon is tapasztalom, hogy az Idő nem áll meg fölöttünk, de amíg nem muszáj, ezt nem kell észrevennünk. A sorsom nem rózsás, de lehetne rosszabb is. Az ember lassanként megszokja ezt a tétlen és céltalan életet is, ami most az enyém, olcsó időnek hasztalan sokát, amikor olyan az ember, mint a kavics, amelyet partra vetett a folyam sodra. Hiszem, hogy a hangom, amely most palackba zártan hallgat a tenger fenekén, még egyszer szólni fog, mert a szellem nem ölhető meg és nem némítható el. Ezért nem vagyok pesszimista és bizalommal nézek a jövőbe: non omnis moriar. A régi igaz barátsággal szívből ölel: [1941-ben] a Kökénydombon, a Kocsis-tanyában házakat tártunk fel és az 1939. évi ásatás állatfejű csüngője mellé előkerültek a Venusok, az antropomorf edények. 167