Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1935

nagy zajt ütve a ruhatár előzékéhez vágódott, de semmi kárt nem tett. Akkor kijött a szobájából, megnézte mi történt, de megállta, hogy bele ne avatkozzék. Pár nap múlva elutazott szabadságra Karánsebesre. Heteken át dolgoztunk már, mikor Kotormány János bejövetelemkor jelentett valami könyvtári dolgot, mert Szőke aznap valamiért nem jött be. - Énrám csak ez a rendezés tartozik, János, mondottam, én semmi másba nem avatkozom. - Tudom én azt, tanár úr, mert éppen most jött az írás a polgármester úrtól. Erre már magam is kíváncsi lettem, milyen írásról van szó. Nem kellett soká várni kíváncsiságom kielégítésére. János a nadrágzsebéből húzta ki a nyolcadrét iratot, amelyben - nem szó szerint idézem - ez állott: "A polgármester tudomásul veszi, hogy Banner János c. egyetemi tanár, Sebestyén Károly irányítása mellett, Czógler Kálmán főreáliskolai tanárral együtt átrendezi a múzeum régészeti és természetrajzi kiállítását, amely munka elvégzésével őket megbízza." Szó nélkül olvastam el - valójában illetéktelenül - ezt a leiratot. Czógler is elolvasta, aztán mintha semmi se történt volna, egy szál gatyában tovább folytattuk a munkát és becsületesen be is fejeztük. Mire Sebestyén karánsebesi korai nyaralásából megjött, minden a helyén volt, a kiállításon és a raktárban egyaránt. De nemcsak a helyén volt, hanem könnyen meg is lehetett találni. A népvándorlás kori anyag - mint eddig is - a szekrények belső, zárt részében volt lelőhelyek és sírok szerint skatulyázva vagy - a nagyobb tárgyak - szabadon. Az ősrégészeti anyag száraára pedig a Somogyi Könyvtár repositóriumának alsó fülkéjében találtunk helyet, a könyvtár igényeinek sérelme nélkül. Itt sorakoztak betűrendben a különféle lelőhelyek, tekintet nélkül a korra, de egyébként szigorúan betartva még a sírok rendjét is. Természetesen hiányoztak a leltári számok, mert az 1923 óta beérkezett anyagról készültek ugyan kartotékok - sírok szerint is -, de leltározva egy darab se volt. Ennek elkészítése azonban nem volt benne a Sebestyénnel kötött alkuban, s ha történetesen benne lett volna, se lehetett volna az átrendezés munkájával egyidejűen elvégezni. (...) Az öthalmi ásatásról tett ígéretét azonban beváltotta, s így július 19-21. közt, Török Gyulával együtt megkezdhettük az első alföldi paleolitásatást, amelynek komplex eredményeit a Dolgozatokban közöltem. (...) Lojzi a megbetegedett gégéjét kúrálta Abbáziában. Orvosi rendeletre kellett neki a sós tengeri levegő. A katonaviselt Miskától a tél végén úgy búcsúztam el a Purjesz-klinikán, ahonnan a gyulai József-szanatóriumba szállították, hogy soha többet nem látom. Súlyos tbcfertőzése volt, amelyet ekkor már Mátraházán igyekezett kiheverni. (...) Az év hátralévő részében a Dolgozatok XI. kötetét kellett sajtó alá rendezni, korrigálni. (...) Itt kapott helyet (...) a Bálint Alajossal közösen írt szakáiháti őskori anyag értékelése. Ez utóbbiról néhány szót kell írnom, mert nem volt véletlen, hogy kettőnk neve alatt jelent meg, ámbár Lojzi ásatta s az én ez évben végzett ottani ásatásom anyagának restaurálása még nem jutott odáig, hogy ezzel együtt közölhető lett volna. Feltűnhet bárkinek, hogy a szakáiháti Árpád-kori és az őskori anyag nem egyszerre lett publikálva, holott Lojzi ugyanabban a hónapban ásatta. El is készült ez 120