Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)
1931
A harmadik szobába kerültek a népvándorláskor nagy temetőinek válogatott emlékei. Aki végignézte ezt a gazdag anyagot, joggal hihette, hogy csak a gazdag emberek haltak meg abban az időben. Csupa bronzgarnitúrás sírok mellékletei kerültek a kiállításba - természetesen egyáltalán nem adva hű képet a temetők összetételéről - s csak az vette észre, hogy itt sok temetőnek válogatott anyaga volt együtt, aki vette magának a fáradságot, hogy a rediszírásos táblákon a Kundomb, < Fehér-tó, Klárafalva, Makkoserdő stb. feliratokat olvasva a lelőhelyeket is megismerje. Móra Ferenc élete végéig közel 4000 ember sírja mellékleteinek a legjava volt itt gondosan kiválogatva a laikus látogatók okulására. A többi, az igaz képet is tükröztető szegénységet mutogató vagy éppen óvatosan rejtegető sírok anyaga itt is rejtve volt a kiállítási szekrények rejtett hátsó részén. Szakembernek az is rendelkezésére állott. A negyedik szobában egy szekrényben húzódtak meg a Hampel nagy könyvéből kiszorult szarmaták. Egy kis, keskeny szekrényben kapott csak helyet az a nép, amelynek Párducz Mihály ez évben megjelent doktori értekezése "A nagy magyar Alföld római kori leletei", országos gyűjtés után már 273 temetőjéből - sokszor szórványosan - előkerült leleteit tartotta nyilván. (...) Ebben a keskeny teremben kapott helyet a szép Bojár-halmi honfoglaláskori lelettel együtt a kunágotai lovassír is. És, hogy valami igaza legyen azoknak is, akik a magyar régészetet olyan előszeretettel nevezik sovinisztának, a szlávokat valóban csak egy-két hajkarika és kígyófejes karpereces, tourqeses sír képviselte. De itt voltak!!! Arról azonban aligha a magyar régészet tehet, hogy szebb leletekkel ezen a tájon nem szolgáltak. (...) A Szenti-tanyából sírokat, a Kiss-tanyából telepet jelentettek. Az előbbi helyen Árpád-kori érmékkel datált öt sírt ásott ki a bejelentés másnapján Párducz Miska, a másik helyen pedig a fosztókában éjfél felé befejezett beszélgetés után, Szőllősi Imre bácsi útmutatása mellett tiszai kultúrába tartozó telep felszínre szántott emlékeit szedtük össze másnap délelőtt Bálint Lojzival. És ez utóbbinak az lett a következménye, hogy soviniszta módon nem a Szenti-tanyába terveztük a következő ásatást, hanem a Kiss-tanyába. Valóban soviniszták voltunk s ha jóval később Radnóti Aladár egyik akadémiai bizottsági ülésén Csallány Dezsőt "avar sovinizmus"-sal merte vádolni, mert - horribile dictu - még Szlovákiában is mert avar leletekről beszélni (...), én neolitikus soviniszta voltam, mert magyar területről akartam bizonyítani a Körösés Tiszai-kultúrák időrendi viszonyát. Abban az időben azonban annyira szaturálva 39 voltunk vele, hogy senkinek se tűnt fel ez a sovinizmus. Igaza van Tömörkénynek: a divatok változnak. Megpótolhatom ezt azzal, hogy a sovinisztafalókból - disszidensek lesznek 40 . Ez is a divat változásával jár. A Dolgozatok VII. kötete az év végére megjelent. Ebben jegyezte el magát hosszú időre a szarmatakérdéssel Párducz Mihály, végleg belépve a magyar régészek fiatal gárdájába. Talán nem árt, ha erről helyénvalónak tartom egy pár szót szólani. Párducz Miskát a kökénydombi ásatás fogta meg a régészet számára. Szemfüles ember volt, akit minden mozzanata érdekelt a munkának. Nem aludt el a gödör szélén ülve, mint 39 telítve 40 itt Radnóti Aladárra utal, aki 1956-ban disszidált. 96
