Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1930

Innen is tovább kellett vándorolni, szerencsére nem messzire, Aracsi Sándor közeli tanyáján bronzkori cserepeken kívül középkori temető két sírját tárhattuk csak fel, a többin a tanya és udvara feküdt, Kovács János tanyájában - ahol pedig szőlőtelepítéskor sírokat találtak, csak jazig és középkori cserepeket szedtünk fel kutatóárkainkból. A földhöz tartozó Vermeshalomban - az akkor még nem ismert Körös-kultúrába tartozó - cserepeket találtunk, későbbi korok emlékeivel keveredve, amelyek azt mutatták, hogy a terület a neolitikumtól a középkorig lakott volt. A halom geometriai közepében talált széthányt gyermekcsontváz valószínűleg a Köröskultúrába tartozik. A sok tapogatózás végre eredménnyel járt. A Héthalom-dűlőben, Füsti Kis Pál tanyájában, a már részben lehordott halomban kettős temetőt találtunk. Az egymáson át temetkező sírok közül 32 gepida, 65 szláv volt. Ennek a két temetőnek régészeti anyagát jómagam közöltem a MAG LXIII. kötetében.

38 (...) Talán nem lesz érdektelen, ha bécsi közlésem epilógusát csaknem 30 esztendő után itt - nem a nyilvánosság számára - megírom, bár csak a magyar és német közlés után játszódott le, 1933-ban. Sokszor és több helyen írtam és beszéltem már arról, hogy a magyar régészetet alaptalanul vádolják sovinizmussal, leginkább a szláv kutatás terén. Ez a megállapítás messze jár az igazságtól. Az egészből csupán annyi az igazság, hogy Hampelnek a honfoglaláskori emlékeket ismertető első összefoglalása még nem tudta elkülöníteni a szlávok emlékeit, de a századforduló táján megjelent újabb munkájában, éppen a szláv kutatók munkái alapján már határozottan beszél ezekről. Nekem elsősorban az ő megállapításai adták az alapot arra, hogy a Bécsben megjelent közleményben már a címben is állást foglaltam a gorzsai sírok szláv eredete tekintetében. (...) A kritikát barátságos együttebédelés keretében a pályaudvari(?) étteremben kaptam olyan helyről, ahonnan én minden szláv nyelvészeti felvilágosítást örömmel veszek. Kniezsa Pista nem akarta hinni, hogy igazam van. Nem is vitázott a régészeti leletek kor- és ebben az esetben népmeghatározó voltának helyességéről vagy éppen helytelenségéről, hanem nyelvészeti negatívumokkal igyekezett jobb belátásra bírni. Elgondolásom lehetetlenségét azzal igyekezett bebizonyítani, hogy az egész környéken nincs egy szláv helynév, ami döntő lehetne. (...) Szóval, ha baráti hangnemben is, de kikaptam Pistától. Ebben a formában azóta se beszéltünk a kérdésről, s bennem van annyi tapintat, hogy most, amikor a szlávok a régészeti kutatásokban, hogy úgy mondjam erősen divatba jöttek, se a magam állításáért, se a Pista kétségbevonásából ne kovácsoljak tőkét sem magamnak, sem őellene. (...) A Füsti Kis Pál tanyája, ahol a kétheti paprikás-tarhonyás-krumpli variáció után kikötöttünk még asszonyfőzte tisztességes élelmezésre is - kis félóra járásra volt a szállásunktól. Korán reggel jöttünk el onnan és a késő este vetett haza. Szerettünk volna közelebb költözni és estére is biztosítani a tűrhetőbb ellátást. 38 Mitteilungen der Anthropologischen Gesellschaft in Wien 91