Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1930

kísérletezésünk után már nem engedte meg a lelkiismeretünk. Nem is kezdtünk hozzá. Találtunk azonban olyan helyet Batidán - elég közel a kettős halomhoz, ahol a megtalált bronzkori cserepek és a közelben talált emberi lábszárcsontok remélni engedték, hogy bronzkori telepet és temetőt tárhatunk fel. A Szabó- és Molnár-tanyákon mutatkoztak ezek a nyomok. Két dolog akadályozta itten a munkánkat. Az egyik az volt, hogy bár a korai bronzkorra valló településnyomok - jellegzetes edényekkel pontosan datálva - valóban előkerültek s ha nem is kultúra, de települési időkülönbséget a rétegek is mutattak, a szabadon levő részen a telep szélét tudtuk csak megtalálni. A jó megfigyelésre alkalmas részen tanyaépület állott. Az egyetlen sír maradványai csak annyit árultak el, hogy zsugorított csontvázakat magában foglaló temető van az egyik épület alatt s talán a fel nem ásható udvaron is. A rendelkezésünkre álló területen azonban nem folytatódott a temető. Mi szívesen kísérleteztünk volna, bizonyára nem eredménytelenül a további kutatással, de Gravátz Ferenc levélben arról értesített, hogy a polgármester kér bennünket a munka abbahagyására és olyan területre költözésre, amely a múzeum leltári anyagát jobban szaporítja. (...) Tudtam, hogy Endrey Béla, mint laikus ember azt hiszi, hogy ha egy népvándorláskori temető szélét megfogjuk, ontani fogjuk a szép szíjvereteket, amit - ezt már tudtam - szívesebben látott volna, mint az őskori edényeket vagy éppen cserepeket. A magam részéről egy percre se kételkedtem abban, hogy ezen a tájékon, ahol a Maros-szögben lévő késő bronzkori temetők annyira közel voltak, nagyon hasznos dolog volna egy jól rétegződő telep feltárása. Ennek ellenére és mert a tanyák fekvése miatt valóban csak kísérleteztünk, a megkezdett munka befejezéséig próbaásásra küldtem a velem lévő fiatalokat s a bronzkori kutatást, legnagyobb sajnálatomra abbahagytam. Ma is vallom, hogy igen fontos kronológiai problémákat lehetne itt megoldani, ha még - a változott ártéri viszonyok után - meg lehetne találni a két tanya helyét. Nem a relatív kényelem kötött ehhez a helyhez, hiszen Sós Pista bácsi - a polgármester tanyája, attól eltekintve, hogy két üres padolt szobából állott, semmivel sem volt jobb szállás, mint a kökénydombi istálló. Különbség azért volt a kettő között. Ott a tücsöktől volt fekete a lepedőnk, itt az egérpiszoktól, amit bármilyen gondosan lesepertünk lefekvéskor, ha éjfél tájban felgyújtottuk a zseblámpát, újra ott találtuk magunk körül, ha a világosságra el is menekültek a tettesek. (...) Mindezek ellenére barátságos és tiszta szállásunk volt, ószentiváni munkásaink pedig a batidai majorban közeli szállást kaptak és este nekünk is főztek. A kutatócsoport elhagyva a batidai határrészt, Gorzsán a Nagy Ferenc tanyájában talált középkori nyomokat. Az első leleteket a gazda találta szántás közben. A hozzám hozott leletben középkori cserepek, embercsontok és szarvasagancsok voltak, amiket az eke egy helyen fordított ki. Az ásatás középkori temetkezésnyomokon kívül, edényégető-kemence fenekét és összeomlott, nádra tapasztott felső rész maradványait eredményezte csupán, de kutatóárkaink komoly építkezésnek vagy akár csak letapasztott házalapnak nyomát sem hozták felszínre. 90