Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1929

Engem már régen foglalkoztatott két gondolat. Az egyik a magyar régészeti bibliográfia elkészítése volt, a másik a magyarországi régészeti leletek nyilvántartása. Az előbbiről már volt szó; az utóbbi gyakorlatilag akkor hiányzott valóban először, amikor a vásárhelyi ásatásokat készítettük elő. Nem újként jelentkezett ez az igény. Lényegileg benne volt a milleniumra, ha valamivel előbb vagy később megjelent megyei és városi monográfiákban, egyikben-másikban, úgy-ahogy. Bajos volna azonban tagadni ezt a szándékot Posta Béla Baranya vármegyei és Wosinszky Mór Tolna vármegyei szép munkáitól. De benne van - ha nem is a fentiekhez hasonló rendszerességgel és lexikonszerű kezeléssel Márton Lajos három vármegyei monográfiájában is, de Nagy Géza budapesti első őskori összefoglalásában. A szükség tehát már régen jelentkezett, de országos vonatkozásban - az Ipolyi majd Rómer régészeti repertóriumain és az utóbbi kongresszusi összefoglalásain kívül, amely csak egyes tárgyakra és jelenségekre terjedt ki - századunkban, pedig már túl voltunk az első negyedén, senki sem foglalkozott, nem törődött vele. Innen van aztán, hogy ezidőtájt megjelenő kezdő monográfiáink térképein sokkal több a fehér folt, mint amennyinek lennie kellene, ha múzeumaink anyagát kataszterszerűen nyilvántartották volna. Gondoltam én már erre akkor, amikor a zsugorított temetkezésekkel foglalkoztam, de ennek összeállítása intézetünk anyagi s a magam fizikai erejét messze felülmúlta. Hogy egy ilyen munka elvégzéséhez csak az ügyért lelkesedő dolgozó társakat a megcsonkított széles e hazában nem találok, azzal tisztában voltam. De nem ejtettem el a gondolatot. Kapóra jött tehát Richthofen tanácsa és elutaztam Kiéibe. Első utam Tódéhoz vezetett. Bár ez az intézmény vasárnapi munkaszünetet tartott, hiszen nem múzeum volt, bent találtam. Richthofen telefonon értesítette jövetelemről. A két szobából és sok-sok fiókos szekrényből álló hivatal csak Schleswig tartomány leleteit tartotta nyilván. Akkor még Németországban is alig ismerték rendszerét, bár az év elején már a könyvtárak nagy részében ott volt Max Ebért kitűnő szerkesztésében a Vorgeschichtliches Jahrbuch III. kötete, bizonyos tekintetben a Reallexicon folytatása és ebben már megjelent A. Tode, "Organisation und praktische Durchführung allgemeinen archäologischen Landesaufnahme" c. mindenre kiterjedő közleménye. Ez a hozzáférhető közlemény felment attól, hogy részletesen beszéljek az intézményről, de annyit mégis meg kell mondanom, hogy a leíró törzscédula nemcsak á "személyleírás" adatait tartalmazza milliméterig, legkisebb morfológiai különbségekig, színárnyalatig, súlyig menő pontossággal, de a "különös ismertető jelek" rovatának megfelelő részben a legaprólékosabb részletekig közli a vonatkozó szakirodalmat, akár a tárgyról szól, akár analógiaként történt reá hivatkozás, sőt a legkisebb vidéki lapocskának a lelet megtalálásáról jelentő, sokszor nagyon is mellébeszélő cikkecskéjéről sem feledkezik meg. Nincs ebben a szobában egyetlen lelet sem, de Schleswig íratlan történetének minden adata itt s csak itt található. Hogy ez milyen könnyebbséget jelent a kutatóknak, arról felesleges beszélni. 85