Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1929

Téved azonban az, aki azt hiszi, hogy csak a törzslap könnyítette meg a kutatást. Rajzzal és fényképpel ellátott kartonok sorakoztak, hol a leletegyüttest, hol a típust, hol a lelőhelyet feltüntető szekrényekben s később még jobban finomítva a "katalógust", bizonyára sok újonnan felvetődött szempont szerint is. (...) A "luxus" szállodákat sem a mi részünkre találták fel. Utolsó fürdőszobás szállodánkat a prágai Hotel Palace-szal elhagytuk. De azért tisztességesen laktunk, polgári egyszerűségben. Mégis érezni kellett a különbséget, amikor a szegedi Dugonics utcai, első tisztességesen felszerelt lakásban (életem első fürdőszobás lakásában) töltött pár nap után a Hotel Kökénydomb, azaz Kapocsi Sándor egykori istállója általunk vitt szalmazsákjai nyújtották az itteni relatív legnagyobb kényelmet. (...) Nyugodt lélekkel mondhatom, hogy - Móra évekig tartó csókái ásatásától eltekintve - ilyen gazdag teleprészietet sem azelőtt, sem azóta nem tártak fel az Alföldön. A település történetére, módjára, az élet különféle megnyilvánulásaira, a temetkezésre, sok jó megfigyelést tehettünk, sok addig ismeretlen adatot kaptunk és közöltünk. Hogy félreismert meghatározások is adódtak, azt az első ilyenféle munkánál nem lehet szemére vetni senkinek, aki részt vett a munkában. (...) A helyben összeverbuvált bandának a három Kiss testvér volt az előmunkása. Közülük Bálint egy kvártélyon volt velünk. Rajta kívül jó magam, Bálint Lojzi, a második héttől kezdve a német nyári egyetemről visszatért Párducz Miska, több ízben Schupiter (később Zalotay) Elemér, a két első héten Erdei László és pár napra Benci bátyám vett részt a munkában. A lelőhely valóban alkalmas volt iskolaásatás céljára. Megfigyelésekre alkalmas jelenségei, itt-ott finomabb rétegezettsége, különféle formájú gödrei, házhelyei valósággal Önmagukat mutatták annak, aki látni akart. A korai és későbbi települések közti élesen elváló különbség megtaníthatta látni azt, akit érdekelt a dolog. Szóval szép munka volt, de nem tagadható, hogy nehéz körülmények közt, komoly élelmezési gondokkal. (...) Mikor tudtam, hogy itt - nekünk vad idegenben - dolgozunk, pisztolyt vásároltam, mert hátha még erre is sor kerülhet. Ezért mindinkább jobban kellett magam szégyellni. Itt ugyan nem volt kitől félni. Ha látott is az ember egy-egy este lopódzkodó alakokat, azok mindig párosával jártak és régen túl voltak azon, hogy akár egymásban is kárt tegyenek. (...) Endrey Béla - mindig hozva valakit a város autóján - igencsak mindennapos látogatónk volt. (...) De jöttek mások is. Buday Árpád is jött Kálmán fiával és Öcsivel. Kogutowicz is felkeresett bennünket tanársegédjeivel. Munkánk legnagyobb megbecsülését azonban abban láttuk, hogy Márton Lajos és Tompa Ferenc is lejöttek Budapestről, ami már csak azért is természetes volt, mert ilyen nagyszabású ásatás abban az időben nem folyt kőkori telepen és mert Tompa Ferenc első magyarországi neolitikus monográfiája már sajtó alatt volt. így itt a helyszínen látott újabb leletek és megfigyelések alapján bővíthette is a tiszai kultúráról - a kis kivétellel szórványos leleteken felépülő - ismereteit. Készséggel bocsátottam mindent rendelkezésére, amire szüksége volt és ő valóban olyan mérséklettel használta fel, amilyet a tudományos etika megengedett. 86