Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1928

Mikor a középiskola elhagyása előtt a VII. osztályban - áttörve a tanterv megszabta kereteket - beszéltem az akkor még csak hírlapi közleményekből ismert nagy felfedezésről, nem gondoltam, hogy három éven keresztül menedzselni fogom országszerte a nap fiát. Lehet, hogy ő hatalma rövid ideig tartó teljében sokakat kiuzsorázott, én intézetünk érdekében valóban kiszedtem belőle minden pénzt, amit az adott körülmények között lehetett. Szívesen gondolok a szolgálatában töltött időkre, bármilyen fárasztó volt is az utazás, a sok éjszakai törődés. Ez az előadás két okból marad emlékezetes számomra. Előadásom napján délelőtt volt az a kari ülés, amelyen Buday Árpád előterjesztést tett az egyetemi rk. tanári címmel történő kitüntetésre (...) Eljövetelem előtt abban állapodtunk meg Tettamanti Bélával, hogy ülés után táviratban közli velem a szavazás eredményét. A táviratot a bencés gimnázium igazgatója vette át és közvetlenül az előadás megkezdése előtt adta át nekem. A távirat közölte ugyan, hogy a javaslat keresztülment, de több szavazat volt ellene is. Nem örültem ennek, de tiszta képet adott a kar rólam táplált véleményéről, ami egyáltalán nem volt meglepő. Fel tudtam volna név szerint sorolni azokat a professzorokat, akik ellenem szavaztak kettős személyi okból. Egyrészt Budaynak szólt a nem, de magamnak is legalább ugyanolyan mértékben. Ritkán szeretik azt az embert, aki leplezetlenül megmondja a véleményét. Volt ezek közt olyan is, aki politikai okokból foglalt ellenem állást, hiszen sohasem csináltam titkot abból, hogy a keresztény kurzusnak még módosított formában sem vagyok híve és barátja.

37 (...) 37 A címet 1929 áprilisában kapta meg. 82