Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)
1928
de a régibb rész a telek beépített részén számunkra hozzáférhetetlen. A most felásott sírok már a korai bronzkor perjámosi kultúrával meghatározható szakaszából valók, sőt az első csoportból dél felé eső egyes sírok még későbbiek. Ha a vályogosban talált töredékes bronzokból ítélünk, úgy látszik az egész hosszan elnyúló emelkedés egyazon temetőt foglalja magában, amely az eddig feltárt sírokkal még korántsem merült ki. Hogy Széli Andrásné (Franci néni) telkén túl is vannak még feltáratlan sírok, azt éppen ez a horizontális kronológia mutatja a legjobban. (...) A mindennapos biciklizés után alig pihentünk három napot, ígéretünk szerint Nyársapátra kellett utaznunk Kiss Pál földbirtokos ny. huszárszázados meghívására. Nem tudom, hány holdat mondhatott magáénak igazán szívesen látó házigazdánk, de kúriának kicsi, tanyának nagy lakása ugyanúgy náddal volt fedve, mint az apja idején. De volt benne egy, a többiekkel azonos méretű szoba olyan fürdőszobának berendezve, amilyet se azelőtt, se azóta nem láttam. (...) Második feleségével - egy pár kőhajításra lakó nem is nagy parasztgazda leányával és meghalt felesége 13-14 éves leányával élt itt. De vendégségben volt itt az asszony húga, aki bizonyára valami házassági célzattal volt itt ezen a héten, hiszen táncos legényt vittem magammal a Lojzi személyében, aki abban az időben harminc felé ballagó, egyelőre megrögzött agglegénynek indult. A házassági gondolat pedig még szalonnasütési szertartással s annak megfelelő borozgatással is támogatva volt. De hát Lojzi még akkor is megborzongott, ha a pohárhoz értette a száját. Könnyelmű kijelentést - pláne házassági ígéretet - csak józanon tehetett volna, de ennél több esze volt. (...) Az ásatás az ún. Templomparton, a középkori temetőben volt. Megtaláltuk a középkori ossariumot és körülötte a sűrűn fekvő csontvázak itt-ott tömeges jellegű temetkezését. Feltárni csak akkor lett volna érdemes, ha az egész temetőt feláshattuk volna. Múzeumi tárgy akkor se sok került volna belőle, de képet kaptunk volna a XIVXV. századi népességről. A templomromokhoz a mi csekély anyagi eszközeinkkel vétek lett volna hozzányúlni. A még meglévő maradványokra azonban felhívtuk a MOB figyelmét 36 , mert azt hittük ez az intézmény érdeklődik a magyar múlt minden számba vehető - ha még annyira pusztult emléke iránt. Csalódtunk! Soha választ nem kaptunk se a felterjesztésre, se a később megküldött publikációra. (...) A külső munkát s az ezt követő feldolgozást természetesen ebben az évben is nyilvánosságra kellett hoznunk, nem utolsósorban azért is, hogy folyóiratcserénkben fennakadás ne legyen. Most már csak egy-két vidéki előadás kellett ahhoz, hogy megszaporodott előfizetőink pénzét kellően kiegészíthessük. Mezőhegyes, Orosháza, Tótkomlós és Battonya kerültek részben ismét sorra a késő téli hónapokban. (...) Még egy, a késő Ősszel, Esztergomban tartott előadással búcsúztam el Tut-AnkhAmontól, akinek kíséretében tett utazásom megalapozta a folyóirat első négy évfolyamával létesített folyóiratcsere-akciónkat, de magamat is sok olyan kisebbnagyobb hely és múzeum megismeréséhez segített, amelyeket előbb nem ismertem. 36 Műemlékek Országos Bizottsága 81
