Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1927

Népünk és Nyelvünk c. folyóiratot megindította, a szakosztály tagjaként sem jelentettem be magam. Cikkeimet, néprajzi és levéltári gyűjtéseimet rendelkezésre bocsátottam ugyan éveken át a folyóiratnak, de én megmaradtam - ámbár névtelenül a Dolgozatok társszerkesztője, díjtalanul végezve minden velejáró munkát éppen úgy, mint a folyóirat érdekében tartott előadásokat és a napidíj nélkül végzett ásatásokat. Buday Árpád haláláig, és ezt a világért se rekriminálásként

33 mondom - még a különnyomatokat is a magam pénzéből fizettem. Eszembe se jutott, hogy ezekért még pénzt is lehetne kapni. Szeretném még mindehhez hozzátenni, hogy a múzeumi éremtárt továbbra is én kezeltem, sőt a megindult szőregi ásatások gazdag anyagának restaurálási munkájába heti két-három estén bekapcsolódtam. Úgy látszott beleérkeztem a legtermékenyebb évekbe. Közeledtem a 40. évem betöltéséhez. Lehet - bár máig is tagadom, hogy sváb származású volnék -, hogy a munka terén úgy jártam, mint ők, akiknek 40 éves korában jön meg az esze, de azon nyomban el is megy. Én e téren úgy éreztem, hogy ami a magam kímélését illeti, meg se jött s átmenet nélkül csináltam azt, amit azelőtt. (Azok számára, akik mindig sokallják a munkát, különösen az ingyen munkát, ideírom, hogy 1925 óta titkára voltam az Egyetemi Barátok Egyesülete Bölcsészeti Szakosztályának és 1927 tavasza óta a Dugonics Társaságnak. És sohasem panaszkodtam.) 33 panaszkodásként 77