Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1928

1928 Az igaz, hogy nem is vártam, de a munkám 1928-ban sem lett semmivel sem kevesebb, sőt szaporodott. Ebben az esztendőben helyezték Szegedre az Erzsébet Nőiskolából és a Paedagogiumból alkotott, az egyetemmel bizonyos vonatkozásban kapcsolatot tartó Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolát, ahol - miután főiskolai tanári kinevezési igényét mindenkinek kielégítették, engem a közgazdaságtan, néprajz és a gyorsírás tanításával bíztak meg óraadói minőségben, de a tanárvizsgáló bizottság tagjává is kineveztek. (...) A becsületesen végzett munkán túl itteni munkám is csak egy eszköz volt arra, hogy anyagilag szabadabban lélegezvén, megteremtsem külföldi tanulmányutamhoz a lehetőséget. A régészetre vonatkozó részt talán azzal kezdeném, ami kihatásaiban mind rám, mind az intézetre, mind a körülöttem csoportosuló fiatalságra azok és a magam fejlődésére a legelhatározóbb volt. Június közepén, a napra nincs semmi feljegyzésem, Kogutowicz Károly felhívta Buday Árpád figyelmét arra, hogy a vezetése alatt álló Földrajzi Intézet tagjaival (...) autóval egynapos tanulmányutat tesz, amelynek útiránya Hódmezővásárhely-Mezőhegyes-Szeged, természetesen a kisebb kitérőkkel. Egyúttal meghívta Budayt velem együtt, hogy vegyünk részt ebben a vállalkozásban. (...) Vásárhelyen a ref. gimnázium, akkor már hetven éve meglévő régészeti gyűjteményét tekintettük meg, amelynek az egykori diák Mátok Béla mérnök ajándékaiból igen szép ószőnyi római gyűjteménye volt, nem hiányozván belőle az udvaron felállított szarkofág és az épület falába beillesztett néhány feliratos emlék sem. (...) Engem a helyi származású Alföld-történeti emlékek érdekeltek, amelyek egy-egy szekrényben alaposan össze voltak keverve a dunántúli - nyilván ugyancsak ószőnyi bronzkori emlékekkel. A Szeremlei idején

34 ásott középkori emlékek is elég nagy összevisszaságban sorakoztak, ha nem is mindig a lelőhelyek szerint elkülönítve. Volt itt sok értékes darab mellett semmirevaló is bőven, nagyon vágyakozva a hozzáértő kéz gondos rendezésére. De itt volt a tiszántúli részen, nagy területen egyetlen középkori templom romjairól készült rajz, amely még abból az időből származik, amikor a közeli tanyák nem használták kőbányának a valóban jelentős műemlék falait. Hogy látni akartuk, azon senki sem csoldálkozhatik és meg is néztük. A rajzzal 34 Szeremlei Sámuel (1837-1912) Hódmezővásárhely híres monográfusa, aki a város környékén ásatásokat is végzett nagy munkája előkészületei során. 78