Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)
Szeged, múzeumi évek (1920-1924)
A régészet - több jelentéktelen szórványos leleten kívül - elsősorban a csókái újkőkori telep gazdag anyagával volt képviselve, amelyet Móra Ferenc ásatott éveken át. De itt volt a Tömörkény ásatta Rábé-ankaszigeti és a Reizner ásatta óbébai korabronzkori temető anyaga is, hogy a híres szilléri rézkincsről és a kisebb jelentőségű leletekről ne essék szó. Mindez egyetlen szobában volt elhelyezve, áttekinthető felállításban, magyarázó feliratokkal, amelyek korántsem voltak általánosak ebben az időben. Ebből a helyiségből nyílt az éremtár kiállítása. A Somogyi Könyvtár olvasótermét leszámítva a földszint többi helyisége a képtár céljait szolgálta. Az emeleti kupolában szobrok, két helyiségben a természetrajzi gyűjtemény foglaltak helyet. A néprajzi gyűjtemény az alagsorban volt olyan megoldással, hogy a beépített vendégfal háta mögött a könyvtár hírlaptárának polcai sorakoztak. Áttekinthető, hozzáférhető raktár sehol se volt. Volt ugyan egy-két zsúfolt helyiség, de abban megmozdulni se lehetett. Ásatásra vagy gyűjtésre ebben az időben semmiféle költségvetési fedezet nem állott rendelkezésre, jóval később is inkább Móra személyes varázsa biztosította a költségeket. Hogy mihez kezdjek hozzá új munkakörömben, azon egy percig sem kellett gondolkozni. Megkaptam a kulcsokat, amelyek szabad bejárást biztosítottak az éremtan szekrényekbe. 13 000 érem és pénzjegy között kellett rendet teremteni, amelynek túlnyomó többsége vagy sehogy, vagy rosszul volt meghatározva. Hogy közben a gyűjtemény egyre szaporodott - még a reáliskola szekrényestől idehelyezett anyagával is - az természetes volt a nagy nekilendülés miatt. Azokkal az ausztriai művészi szempontból is értékes - szükségpénzekkel együtt, amelyek Szalay József közvetítésével kerültek oda, sokkal több mint 20 000 darab feldolgozása - leltározása, duplum leltározása - ment keresztül a kezemen és amikor 1936-ban kiléptem a múzeum ingyenes szolgálatából, mindent rendben adtam át - az új igazgatót meg nem várva - Sebestyén Károlynak. Tudom, hogy azután évekig senki se nézett rá erre a gyűjteményre. Nem álltak itt rendelkezésre azok a könyvek - a Babelon, Cohen és Mionet 20 kivételével, no meg a régebbi és újabb magyar szakmunkákon kívül - amelyek a kolozsvári intézetben a legpontosabb munkára is alkalmasak voltak, de a legfontosabb segédeszközöknek a Somogyi Könyvtár számára való megszerzésében Móra a legkevésbé sem volt szűkmarkú. (...) Nem biztosította ez - a már erősen értékét vesztett - jászberényi évi 500 koronát, de nem is ez volt a fontos. Olyan környezetet jelentett, amilyennek megszerzésére ilyen rövid idő alatt gondolni se mertem volna. Megértő, támogató barátokat, akik jó kedvvel végezték munkájukat, de a kialakult közösségét is. Hány nagy rendezési munkát végeztünk közösen készített tervek szerint, közös erőfeszítéssel, sohasem nézve azt, hogy a kész eredményeket kinek a javára könyvelik vagy éppen ki zsebeli be a saját részére. 20 Babelon, Ernest (1854-1923); Cohen, Henri (1808-1880); Mionnet, Theodore (1770-1842) franci« numizmatikusok, a leghíresebb éremhatározók szerzői. 47
