Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

Szeged, múzeumi évek (1920-1924)

Szeged, múzeumi évek (1920-1924) Mikor szegedi áthelyezésem megérkezett, a jóindulatú ügyész tanácsára - aki előtt már másodszor melegítették fel az először visszautasított feljelentést - igyekeztem mielőbb elutazni. Feleségem még ott maradt, mert egyelőre fogalmunk sem volt arról, hogy tudunk - a már annyi menekültnek helyt adó városban elhelyezkedni. (...) A főreáliskolában - ahol Deli Géza ungvári menekült igazgató nagyon bizalmatlanul fogadott, mert mindenki gyanús volt, aki alól nem a megszállók húzták ki a széket - csak egyetlen olyan kollégát találtam, aki az első pillanattól barátságos volt hozzám és igaz barátom is maradt haláláig. Czógler Kálmán volt ez az ember, akiről csakhamar kiderült, hogy a múzeum természetrajzi osztályának a kezelője. (...) Aztán május 19-én azzal állított elém, hogy szeretnének megismerni a múzeumi emberek. 20-án du. 4 órakor találkozzunk a múzeum előtt. Nem vártam meg, hogy még egyszer mondja. Másnap valóban ott voltam a múzeumiak közt. Elbeszélgettünk egy darabig. Kiderült, hogy már tudják rólam, ki vagyok, tudják mit dolgoztam és Móra - azzal a kijelentéssel, hogy díjazni nem tud - meghívott munkatársának. Hogy hova oszt be, nem okozott fejtörést se neki, se nekem. Az éremtár kezelését vettem át, a nehéz időkben idehúzódó Lugosi Döme ügyvédtől, aki után éppen elég tennivaló akadt a gyűjteményben. Rendezni kellett itt mindent, kivéve a római gyűjteményt, amelyet Alföldi András, szegedi katonáskodása idején rendezett a Cohen szerint. így lettem a szegedi múzeum munkatársa nem szorosan vett beosztásban, mert itt megvolt ugyan minkenkinek a maga ügyköre, de mindenki ott segített, ahol éppen szükség volt rá. Csak Friedhof (?) Ági volt kivétel, aki a Somogyi Könyvtár megválasztott tisztségviselője lévén, csak a könyvtár dolgait intézte. Nem akarok én itt most múzeumtörténetet írni. Csak annyit kell megmondanom, hogy a városi múzeum a Somogyi Könyvtár gyermeke volt és Szeged historikusának, Reizner Jánosnak elgondolásából született meg, hajói tudom 1883-ban. Bár Reizner igazgatása alatt már - mint könyvtáros - ott dolgozott a szegedi nép kitűnő ismerője, Tömörkény István, néprajzi osztály felállítását nem engedte meg az igazgató. Az indokolás egészen drasztikus volt. Teljes néprajzi gyűjteményt nem lehet csinálni, mert abban ott kellene lenni a ...törlő csutkának is, az pedig lehetetlen. Akármilyen lehetetlen is volt ez a nyakasság, haláláig valóban nem volt néprajzi gyűjtemény, s így Szeged tárgyi néprajza máig is felgyűjtetlen. Elég gazdag anyagában van Csanád megyei, kalocsai, komáromi, tótkomlósi anyag, de szegedi csak elvétve kerül benne. (A rossz nyelvek azt mondják, hogy ez azért van, mert csak a város közigazgatási területén kívül fizettek napidíjat. Én nem tudom így volt-e, de mivel beszéltek róla, nem árt feljegyezni.)