Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)
Jászberény (1911-1920)
A gimnázium 19 történelem-földrajzi szertárában megfelelő beosztású, apró fiókos szekrényben volt elhelyezve az az 1704 darabból álló éremgyűjtemény, amely csak azért volt, hogy legyen. Régi diákok lelkes adományából gyűlt össze - mint minden ilyen gyűjtemény. Azt hiszem, hogyha az élők közül nem is, de Jászberényből régen elköltözött az a tanár, aki én előttem utoljára kinyitotta az ajtaját. Én tudtam, mi volt benne s ezért tudtam, hogy az oktatásnak semmi kára nem lesz belőle, ha átkerül teljesen külön leltár és duplum leltár mellett - a múzeumba; a szekrényt emellett még a múzeumi éremtár is használni tudja, s legalább lesz hol elhelyezni a feldolgozás felé erősen közelgő, rendezett gyűjteményt. Bár nem voltunk jó viszonyban az igazgatóval, ebben a kérdésben egyetértettünk. Természetesen hivatalosan nem én kértem, hanem a városi tanács. Mire azonban az akta - amit még szeptemberben elindítottam - minden fórumot megjárt, régen elmúlt az esztendő. És ez természetes is. Az állami vagyon bizonyos állagáról volt szó. 1704 olyan éremről, amelynek legalább 5 százaléka grünspannos ezüst volt, körülbelül 1/4 kg súlyban. Erre vigyázni kellett még akkor is, ha a többi bronz volt, amely - mint hadifém - apránként a tornyokban sem volt már biztonságban, ha egyelőre még nem is bántották a harangokat. (...) 1916-ban végre elérkeztünk addig, hogy az állami felügyeletet kiterjesztettük a múzeumra, ami ebben a pillanatban inkább elvi jelentőségű volt. A nyár folyamán Kolozsvárott befejezést nyert a római érmek pontos meghatározása s mire az állami felügyelet alá helyezésről szóló miniszteri rendelet leérkezett, már nemcsak rendezve volt a múzeum, de minden egyes darabja a megkövetelt formában leltározva is volt. A számok keveset mondanak, mert nem beszélnek semmit a hozzájuk fűződő munkáról. Csak szakember tudhatta értékelni, mit jelentett ennek az Augias istállójának teljes kitakarítása, teljes rendbe hozatala. A teljes törzsanyag kereken 5 900 darab volt, az éremgyűjteménnyel együtt. Hogy a legtöbb munkát nemcsak szám szerint, de a vele való pepecselő, szemrontó munka miatt is ez adta, arról felesleges beszélni. Több mint negyven év után voltaképpen ezután a munka után sorakozott fel a Jászmúzeum a komolyan számon tartott magyar múzeumok közé, s ha nehéz háborús viszonyok közt is, elindulhatott volna a nagyobb arányú fejlődés útján. (...) Elérkezettnek láttam az alkalmat arra, hogy olyan emberrel is beszéljek, aki a képekhez is ért. Egyik vasárnap délelőtt bekopogtattam hát a Nemzeti Múzeumba Gerevich Tiborhoz, aki éppen inspekciós volt. Átláthatatlan pipafüstbe burkolózva ült a szoba közepén lévő nagy asztalnál és fényképeket válogatott. Látszott rajta, hogy nem örül a zavarásnak, de én ezzel nem nagyon törődtem. Abban az időben jelent meg Czartoryski-képtárról írt dolgozata az Archeológiai Értesítőben. Tudtam én, hogy a mi képeinket bajos volna ezzel a varsói képtárral mérni. Naivul úgy gondoltam, hogyha ez az idegen anyag ennyire érdekli, talán a mi igénytelen gyűjteményünket is méltatja annyira, hogy legalább megnézi azt, ami Őt érdekli és megmondja, mi az a szemét, amit ki kell dobni. 19 Ismét Jászberényről van szó. 39
