Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

Jászberény (1911-1920)

múzeum paleontológiái gyűjteményének adtam, és békésen megfért a Tiszából kihalászott mamut-, szarvas- és egyéb csontokkal együtt. (...) A vakáció második hónapját Békésen töltöttem. Békés cigány városrészének Parisnak - települését, szegényes lakásait tanulmányoztam, nem minden kaland nélkül. Nem kell félreérteni. Kalandjaim a részeg cigányokkal voltak, akik nemrégiben vásárolt svájci fényképezőgépemet csaknem összetörték. Folklorist ákra bízom annak eldöntését, hogy az alkohol vagy a babona volt-e túlsúlyban ebben az afférban? Engem tovább nem érdekelt. Szeptember közepére elkészült a városháza szárnyépülete ős megkezdődhetett a múzeum költözködése.

13 Két-három délután kellett hozzá, s valamivel több gondosság, mint amit a rendelkezésre bocsátott kocsis és udvaros elképzelése jelentett. De azért lényeges kár nélkül rendre átérkezett minden, hogy ott legyen - az addig elkészült és újrafestett szekrényekkel együtt. Nem volt könnyű munka a tervek elkészítése. Forgatókönyv akkor még ismeretlen fogalom volt a múzeumrendezés terén. Bizony itt - kivált a tablóknál a tárgyakat kellett forgatni, ide-oda rakosgatni addig, amíg kiadták azt a formát, amit szerettem volna kihozni belőle. Szereltetni kellett a zászlótartókat, hogy a sok jászkun huszárzászlóból legalább annyi megmaradjon, amennyit úgy-ahogy megőrzött a negyvenéves Jászmúzeum. [Ezt a nevet bizonyára (nem?) szándékosan kifelejtették a szabályrendeletből, de javaslatomra módosították a vonatkozó részt.] Hivatalos segítségem nem volt. Elvben az udvaros lett volna kötelezve a segítségre, de ez a takarításon túl nem ment, addig is csak ímmel-ámmal. Volt azonban néhány diákom, aki szívesen segített bármilyen munkában. Közülük Komáromy József hosszas kitérés után visszatalált a múzeumi szolgálatba, sőt az államosítás után éppen a Jászmúzeum vezetője lett. Várostörténeti, sőt művészettörténeti kutatásaival sok értékes adatot mentett meg a pusztulástól. Segítségükkel november közepére készen volt a berendezés. Minden tárgy a helyén volt, a lehetőség szerint az eltervezett leltározás osztályozásának megfelelően. Múzeum lett abból a lomtárból, amelyet pár hónappal azelőtt vettem át. Messze járt ugyan még az "élő múzeum"-tól, de halottaiból vitathatatlanul feltámadt. Ha valaki azt hinné, hogy a város intelligenciája, beleértve a tanárokat is, valami nagy érdeklődést tanúsított volna az első nyitási nap iránt, az határozottan beigazolja, hogy nem ismeri a jászberényi akkori viszonyokat. Sok diák és iskolás mellett, a szűkebb baráti körhöz tartozókon kívül alig egy-két ember jelent meg. A három helybeli újság (a klerikális Jász Újság, a színtelen, de annál szebb nevű Jászkürt és a szociáldemokrata Jászberény) közül csak az utóbbi vett tudomást a nem éppen jelentéktelen intézmény újraéledéséről. A rövid s a továbbiakra is jó gondolatot megpendítő cikket Hajdú Árpád ügyvéd, szerkesztő felesége írta az újság november 30-i számában. A cikk kivágását ide mellékelem, mint az egyetlen támogató és elismerő írást, amely mindvégig egyetlen maradt. 13 Jászberényről van szó. 29